– Hogyan sikerült ilyen rövid idõ alatt ekkora népszerûségre szert tenni a gyermekek körében? A kiadó 2005. júniusi megalakulásakor számítottatok-e ilyen nagy közönségsikerre? Tudatos koncepciónk volt, hogy oktatási intézményekkel együttmûködve, fejlesztõ pedagógusok és logopédusok közremûködésével alakítsunk ki egy olyan könyvsorozatot, a Böngészõ Könyveket, amelyek a vizuális élményen kívül szellemi kalandot is kínálnak, fejlesztik a megfigyelõképességet, a fantáziát. A könyvekhez kapcsolódva saját bábprodukciót hoztunk létre, majd zenével, játszóházzal, kézmûves foglalkozással egészítettük ki a programunkat. Jelenleg elmondhatjuk, hogy kialakulóban van egy állandó stáb, meghívott elõadókkal járjuk az országot, óvodákat, mûvelõdési házakat. Részt vettünk már baba-mama rendezvényeken, Nyírbátorban az Utcaszínházi Fesztiválon, Szombathelyen a Savaria Fesztiválon, Székesfehérváron pedig a Városi Könyvtárban mutatkoztunk be nagy sikerrel. A mi könyveink egy igényes rétegnek szólnak. Egyik fõ célkitûzésünk, hogy személyesnek tudjunk maradni. Folyamatosan kihasználjuk, hogy közvetlen visszajelzéseket kapunk az elõadásainkon.– Honnan jött az ötlet, hogy elsõsorban külföldi gyermekkönyveket adjatok ki? A férjemmel együtt alapítottuk a kiadót, de egyikünknek sem volt könyves múltja. Mindketten az oktatásban dolgoztunk. A férjem pszichológusként, én pedig tanár-mûfordító vagyok. A kisfiunk megszületése után döntöttünk úgy, hogy megpróbáljuk „felrázni” a hazai gyermekkönyvpiacot. Úgy tapasztaltuk, hogy a könyv mint lehetõség, nincs eléggé kihasználva a nevelésben a két-három éves korú gyermekek körében. Ebben az életszakaszban kellene fejleszteni a fogékonyságukat a vizuális kultúra iránt, kialakítani jó viszonyukat a könyvekhez. Böngészés közben a gyermek megfigyelõképessége, türelme folyamatosan fejlõdik, bõvül a szókincse. Úgy tapasztaltuk, hogy sikeres volt a mûfaji nyitás, a szöveg nélküli képeskönyveinkbõl több mint háromezer példány fogyott eddig. – A Naphegy Kiadó másik, jelentõs sikereket elért sorozata a Mûvészi Mesekönyvek. Megkaptátok a hazai gyermekkönyves szakma legnagyobb elismerését, az IBBY Magyar Tagozatának díját: 2006-ban Az Év Legjobb Gyermekkönyvkiadója lettetek. Az elmúlt években olyan könyveket adtunk ki, melyek külföldön, a hazájukban már nagy sikereket értek el. Az alkotók elismert európai mûvészek. Ellensúlyozni próbáljuk az angolszász kultúrfölényt, egyfajta körképet mutatunk be a környezõ országokban kiadott és sikeresnek bizonyult gyermekkönyvekbõl. Ezek a könyvek örök emberi értékekrõl szólnak. Lírai mesék, gyönyörû illusztrációkkal. Az illusztrátorok több díjat is nyertek a Bolognai Nemzetközi Könyvvásáron, francia és japán elismeréseket is kaptak. Idén kezdtünk el magyar szerzõkkel dolgozni. Nem titkolt célunk, hogy a magyar illusztrátorokat bemutassuk a világban. – Az idei az elsõ év, amikor felnõtteknek szóló könyveket is adtatok ki. Mi az oka a nyitásnak? Az elsõ, fiataloknak és felnõtteknek szóló könyvünk A sziklavirág. A szerzõ, egy fiatal magyar festõmûvésznõ, két évig élt Jáva szigetén. Festészetet, zenét tanult, és közben jávai meséket és legendákat gyûjtött csokorba. A könyv érdekessége, hogy európai szemmel látja ezt a távoli és titokzatos világot. A kötet a Nemzetközi Könyvfesztiválra jelent meg. – Ha már szóba került, milyen tapasztalatokat szereztetek eddig a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztõk Egyesületével való együttmûködésben a Könyvfesztiválon és az Ünnepi Könyvhéten? Nagyon jó ötlet volt, hogy a Nemzetközi Könyvfesztivál ideje alatt a Millenáris-Jövõ Háza Fogadóépületében külön térben állíthatták fel a gyermekkönyvesek a kiállító standjaikat. Az elõzõ években elért eredményeink alapján a MKKE felkért minket, hogy alakítsunk ki egy játszósarkot. Ide szerveztünk a többi gyermekkönyvkiadóval közösen bemutatkozó programokat, bábelõadásokat, felolvasásokat, kézmûves foglalkozásokat. A gyerekek zenét és verseket hallgathattak. Akkora sikere volt, hogy a rendezvény egész nyitva tartása alatt teltházas volt a kihasználtság. Az Ünnepi Könyvhét sajnos kicsit nehezebben alakult. A hely (a Vörösmarty tér) adottságai, mérete miatt idén is csak közös standot kaphattunk egy másik gyerekkönyvkiadóval. Így elég szûkösen voltunk, a dedikálásokat is nehezítette a helyhiány. Ráadásul az idõjárás sem volt túl kegyes. Úgy látszik hozzá kell szoknunk, hogy Medárd minden évben megtréfál és megöntöz minket. – Adtatok-e már be pályázatot a kiadandó könyvekre vagy magatoknak sikerül rentábilissá tenni a könyveitek kiadását? Idén két alkalommal is pályáztunk, a már említett A sziklavirággal és a Sárkány a lépcsõházban címû könyvünkkel, amely Nádori Lídia meséje, Kun Fruzsina illusztrációival. Ennek május 14-én volt a bemutatója, ez az elsõ magyar szerzõpárostól megjelent mesekönyvünk. A könyv megjelent hangoskönyv formában is, zenét és bábelõadást szerveztünk a történet köré. Sajnos azonban egyik pályázatunk sem volt sikeres. Reméljük, hogy a közeljövõben a szakmai munkásságunkkal és elért eredményeinkkel nagyobb bizalmat és anyagi támogatást tudunk majd szerezni a kiadandó könyveinknek. – Hogyan tudjátok megoldani, hogy a szûkös anyagi lehetõségek ellenére is igazán nívós, szép kiállítású és kiváló minõségû könyveket adtok ki? Nagyon sok nyomdával dolgoztunk már, és folyamatosan keressük az új kapcsolatokat és lehetõségeket. Dolgoztattunk már német, olasz, kínai, maláj nyomdában is, de a dabasi nyomda is megfelelõ minõséget tudott produkálni. Persze mi is szívesebben dolgoztatnánk mindig itthon, hiszen akkor jobban ellenõrizhetõ a folyamat, személyesen jelen lehetünk a színek beállításánál, gépindításkor. De még a magas szállítási költségek ellenére is jobban megéri a külföldi elõállítás. Reméljük sikerül majd olyan megoldásokat találnunk, hogy garantálni tudjuk a kiváló minõséget, hiszen a könyveinknek nem csak szépnek, de strapabírónak is kell lenniük.
Még egy újdonságotokról hallottam, egy apa és újszülött leánya szívszorító történetérõl. Egy reggeli tévémûsorban mutatták be az írót, és rövid beszélgetés volt az úgynevezett „blogregényrõl”.
Ez a másik, felnõtteknek szóló kiadványunk, az Égi tünemény. A blogregény olyan újdonság, amelyet könyv formában adtunk közre. Egy apuka, aki egyébként újságíró-mûfordító, naplót vezetett az interneten, hogy ily módon próbálja meg feldolgozni kislánya betegségét, és kiírni magából a fájdalmát. Csodálatos módon minden orvosi jóslat ellenére a gyermek meggyógyult. A könyv 140 bejegyzést tartalmaz, és továbbra is fûzhetõk hozzászólások a bejegyzésekhez a weboldalon. Így ez a könyvünk is megvalósítja az általunk nagyon fontosnak tartott interaktivitást. – Hogyan tovább? Igyekszünk a hazai fiatal és tehetséges alkotók pezsgõ szakmai mûhelyévé, az igényes szülõk és érdeklõdõ gyerekek megbízható minõséget garantáló könyvkiadójává válni. |
1883: Ivan Szergejevics Turgenyev halála (Bougival)
