Pécsi Györgyi: Üdvözlet az Olvasónak!

 2010.03.05
Rengeteget panaszkodtam az elmúlt idõben ebben a kis rovatocskámban. Pedig erõsen figyeltem a jó híreket, de valahogy nemigen tolakodtak.

Teljes cikk

Ilyenkor markol a keselyű

 2010.03.05
Az írót két dolog zavarja igazán: ha foglalkoznak vele, és ha nem. Gyanítom, nem én világítok rá e jelenségre elsõként; de momentán sajnos nem jut eszembe a forrás, vagy legalább a lehetséges források valamelyike. Talán kiegyezhetünk e közhely közkincs mivoltában.

Teljes cikk

Pécsi Györgyi: „Mindennel számolgatunk, de semmivel nem számoltunk el”

 2010.03.05
Február 3-án töltötte be nyolcvanadik életévét Csoóri Sándor Kossuth- és Prima Primissima Díjas költõ. Versei, s különösen problémaérzékeny esszéi számos alkalommal keltettek zajos visszhangot pályakezdése pillanatától. Egyik monográfusa, Vasy Géza „a nemzet rebellisének” nevezte, Görömbei András pedig azt írja róla, hogy „életmûve nemzeti kultúránk eszméltetõ része”. Több mint félszáz önálló kötete jelent meg, Kósa Ferenccel, Sára Sándorral tucatnyi film készítésében vett részt. Könyvei megjelentek angol, német, francia, olasz, portugál, észt, finn, norvég, svéd, holland és héber nyelven is.

Teljes cikk

Lafferton Kálmán: „Nem új dolgot találtunk ki”
Interjú Zentai Péter Lászlóval, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztõk Egyesülése (MKKE) igazgatójával

 2010.03.05
„Nem új dolgot találtunk ki, egy hozzánk hasonló méretû, a nemzeti kultúráját megvédeni, az anyanyelvét ápolni szándékozó skandináv modellt tekintettük példának. A programmal döntõen az értékteremtõ magyar szerzõket és könyvkiadókat gondoltuk támogatni, függetlenül attól, hogy Magyarországon vagy határon túl alkotnak, mert az Egyesülés mindig is a magyar könyvkiadás integráns részének tekintette a határon túli magyar írókat, kiadókat és könyvtárakat.”

Teljes cikk

Kolozsi Orsolya: Egy nagy életmű kis regényei

 2010.03.05
Az Európa Kiadó 2006-ban indult Nabokov-sorozatának immár tizedik kötete jelent meg a közelmúltban, mely két kisregényt tartalmaz. Az elsõ szöveg, A szem, az orosz származású író negyedik regénye, melyet 1930-ban írt, s melyet a hatvanas években fia fordított angolra. Ez az alig száz oldalas írás a korai regényekre jellemzõ módon az Európában (elsõsorban Németországban) élõ orosz emigránsok életformája és alakjai köré szervezõdik. Már a kisregény elsõ lapjain öngyilkosságot követ el az elbeszélõ, hogy aztán mindenhol jelenlévõ „szem”-két tudósítson egy néhány fõs társaság mindennapjairól. Sajátos írói megoldás, hogy az olvasó képtelen eldönteni, az öngyilkosság vajon sikeres volt-e, tehát a meg nem nevezett elbeszélõ valóban szellemalakként, mások számára láthatatlanul van jelen az események helyszínén, vagy túlélte tettét, s furcsa tudattal, saját maga számára halottként, a valóságban azonban igenis létezõ személyként bukkan fel a további történetben.

Teljes cikk

Kovács Lajos: „Verset írni nem lepkeûzés” · Gyerekverset sem

 2010.03.05
Imre Farkas (ismeretlen nagy magyar meghökkentõnk) Esztétika címû „versének” fájdalmasan mulatságos „gondolata” (lásd Megfúvom fûzfa lantomat – szórakoztatóan rossz versek antológiája) inkább akkor jut az ember eszébe, ha rossz verseket olvas. Nekem fõként akkor, ha ezek gyerekversek. Az „aforizmát” most a talpára szeretném állítani: gyerekvers-könyveink legjobbjai – tegnapiak vagy maszületettek – dacolnak az idõvel, a kifáradás veszélyeivel.

Teljes cikk

ÚKP: „A gyorsan növõ babnak is kell egy nyár, míg termést hoz”
Villáminterjú a csíkszeredai Bookart Kiadó igazgatójával, Hajdú Áronnal

 2010.03.04
„A Kiadót 2004-ben alapítottam, de aztán úgy esett, hogy csak évekkel késõbb indult be, lényegében 2008 volt az igazi indulás éve. Ekkor csatlakoztak hozzám a többiek is, Hajdú Farkas-Zoltán, aki Heidelbergben él, Kovács András Ferenc és Láng Zsolt, akik Marosvásárhelyen élnek, vagyis mondhatom, hogy nem vagyunk helyhez kötöttek, miközben természetesen megvan a magunk helye.”

Teljes cikk

Borsodi L. László: Erdély-történetek: törésvonalak kontinuitása

 2010.03.03
Terjedelmének rövidsége ellenére Harald Roth könyve Erdély-történeteket tartalmaz. A többes szám használata több szempontból is indokolt. A mû fejezeteit ugyan összetartja a téma azonossága és az egységes szemlélet, az, ahogyan a kutató tárgyához közelít, az egyes részek azonban szerkezeti felépítésük és lekerekítettségük folytán önálló történetekként is megállják a helyüket (ha például valakit csak egy adott vonatkozás, korszak, összefüggés érdekel).

Teljes cikk

Pécsi Györgyi: Üdvözlet az Olvasónak!

 2010.02.05
Ünnepléssel kezdtük az idei esztendõt – egyik barátunk észrevette, hogy az Új Könyvpiac a huszadik esztendejébe lépett, ennek örömére januárban a Nyitott Mûhely is meg a www.terasz.hu portál is vendégül látta a lapot egy kis emlékezõ beszélgetésre. Köszönet érte!

Teljes cikk

A hónap orcája

 2010.02.05
Pontban hatkor szólal meg a rigó, fekete, amit a sárgával ellentétben zavarba ejtõ pontatlansággal két szóba írunk. Január elsejét írjuk, két zavarba ejtõ szóba, pontban hatot és A hónap orcáját, s azon csodálkozunk pontban hattól hat tízig, mit keres feketerigószó a január elsejében. Merthogy nem szokott. A szokottlant szokatlannak írjuk, a feketerigószót meg nem fekete rigószónak, ez hát az állapot, nézhetünk kifele az egy szóba írt sajátfejünkbõl, mit keres ez a mellékzönge Hernádkakban.

Teljes cikk

Szepesi Dóra: „Szerettem volna valamit mondani a magyar vereségkultúráról”

 2010.02.05
Térey János az egyik legfontosabb kortárs költõ. Helyet kaphat egy tágan értelmezett posztmodern kánonban is, elemzõi figyelmét mégis inkább kánontöréssel köti le. Nyelvre és történelemre vonatkozó szereptudatot, kritikai attitûdöt is látnak a költészetében, amely egyszerre esztétikai és etikai kategória – állapítja meg Prágai Tamás Pályatükrök tanulmányában. Térey az utóbbi idõben színpadi mûveivel ér el jelentõs sikereket. Most elsõsorban a „magyar trilógiáról” fogunk beszélgetni, amelynek nemrégiben jelent meg a befejezõ darabja. Az elsõ mû a Papp Andrással közösen írt Kazamaták, amely az 56-os eseményeket, a pártház védõit idézi meg, a második az Asztalizene, a kétezres évek közepén játszódó társasági dráma, amellyel 2008-ban elnyerte a Színházi Dramaturgok Céhének díját és az Aegon-díjat, a harmadik pedig a 2009-ben megjelent Jeremiás avagy Isten hidege. Ez a futurisztikus misztériumjáték – 30 év múlva Debrecenben játszódik – elnyerte a Színházi Dramaturgok Céhének díját.

Teljes cikk

Kovács István: A visszatért hős

 2010.02.05
A varsói Adam Mickiewicz Irodalmi Múzeumban az 1990-es évek végén külön tabló mutatta be a Nobel-díjas lengyel költõket: Czeslaw Miloszt, Wislawa Szymborskát… és Zbigniew Herbertet. Ezt a lengyel látogatók teljesen természetesnek vették, annak ellenére, hogy Herbert nem kapott Nobel-díjat. Az 1970-es évek közepén, éppen a Cogito úr (Pan Cogito) címû kötet megjelenése idején szerepelt a díjra jelöltek között, s a lengyel irodalmi közvélemény számolt is vele, hogy harmadikként Henryk Sienkiewicz és Wladyslaw Stanislaw Reymont mellé kerül. Nem így történt. A lengyel költõ hõsét, Cogito urat követve csatlakozott az 1976 után föld alá vonult lengyel irodalomhoz, s kérlelhetetlen antikommunizmusával eleve lehetetlenné tette, hogy a Nobel-díj bizottság a késõbbiekben méltányolja költészetét. A kommunistáknak, mint a sztálini diktatórikus rend – (és annak különféle változatai) – létrehozóinak és támaszainak ostorozásával 1990 után se hagyott fel, s ezzel odahaza és külföldön egyaránt – így Magyarországon is – céltáblája lett azoknak, akiknek az ily elítélõ megközelítés képviselõje nem lehet más, mint fasiszta. (Herbertet és családját Hitler és Sztálin, a nácik és a kommunisták közösen tették földönfutóvá.)

Teljes cikk

Babus Antal: „»közös ihlet« nélkül jó csapat, közösség, nemzet sem létezik”

 2010.02.05
Jó ideje már, hogy a panem et circenses szellemében a sport a „cirkusz” részévé vált. A versenysportot kiszolgáló újságírásra is ráillenek Hamvas Bélának az egynapos élet szerkezetérõl írott szavai: „Amikor másnap olvasom, már nem él.” A bulvárlapok sportrovatai naponta zúdítják ránk a híreket: ki doppingolt a Tour de France-on, hány kilót fogyott szülés után Beckham felesége, meg tengernyi ilyesféle információ áraszt el bennünket. Aki ezzel a hírözönnel szembe merészel úszni, s netalán mélyebbre lát, azt nem engedik maguk közé a „profik”. Ez történt N. Pál Józseffel, a sporttörténet legyõzhetetlen, „amatõr” bajnokával, az ELTE irodalomtörténészével, akinek csakúgy mellesleg a kisujjában van a magyar, meg az egyetemes sporttörténet is. Hihetetlen menynyiségû eredményt tud, kapásból felsorolja az összes olimpiai pontszerzõnk nevét csakúgy, mint a sporteszközök súlyát, méretét. Tanú rá a fél ország, hogy mindent tud a sportról! 1996-ban, az atlantai olimpia elõtt százezrek ámultak, amint utcahosszal nyerte meg a Gyárfás-féle Nap TV olimpiatörténeti vetélkedõjét. Megnyerte, de a fõdíjat, az atlantai ingyenjegyet mégsem kapta meg.

Teljes cikk

Szabó Gábor: Egy regényszerűség fölbukkanása

 2010.02.05
Ismét egy fontos könyv, és ismét néhány évtizednyi késéssel… Donald Barthelme The Dead Father címû, 1975-ös regénye immár magyarul is olvasható, jóllehet az angol eredeti német fordításának bizonyos részletei már évekkel ezelõtt felbukkantak – igaz, inkognitóban – Esterházy Harmonia Caelestis címû mûvében. A szív segédigéiben pedig többek között a Képek síró apámról címû Barthelme szöveg idézõdik meg, amibõl arra a nem túl kockázatos feltételezésre juthatunk, hogy az „apa” motívum szerteágazó szimbolikájának Esterházy-féle meghonosítása a magyar irodalomban meglehetõsen sokat köszönhet az amerikai posztmodern elsõ hullámához sorolt Barthelme prózájának.

Teljes cikk

Pécsi Györgyi: Üdvözlet az Olvasónak!

 2009.12.04
Régebben, amikor még nem voltam sem ilyen – mondjuk így – fáradt, sem ilyen tájékozott, sem ilyen tapasztalt, szóval amikor még egészen gyanútlan és jóhiszemû – na jó, naiv – voltam, sok mindent gondoltam arról, hogyan mûködik a világ. Például õrült tisztelettel gondoltam az írókra, újságírókra, mert rettentõen komoly embereknek gondoltam õket. Azt gondoltam például, hogy reggeltõl estig komor ábrázattal ülnek az íróasztaluk elõtt, komorak, mert minden pillanatban érzik a kimondott-leírt szó felelõsségének a súlyát, és ezerszer – mit ezerszer! – milliószor meggondolják, mit írnak le, mit mondanak el, ezerszer – milliószor! – átrágják magukat minden betûn, mert minden megnyilatkozásuknak érzik a roppant súlyát stb. Elképzelni sem tudtam volna, hogy akármilyen ilyen-olyan újságban is, de valaki még egyszer leírja azt, hogy könyveket kellene égetni – annyira elképzelhetetlennek tartottam, hogy ha netán ilyesmit olvasok, nem hiszek a szememnek, vagy nem hiszek a szavak jelentésének. Mert kétlábú ember ilyesmit nyilván nem ír le, még ha nagy mérgében otthon, a spájz meg a konyha között félúton el is káromkodja magát valami hasonlóképpen. A Nobel-díjas írókra, ha lehet, még nagyobb, a leges-legnagyobb tisztelettel gondoltam, már-már nem is

Teljes cikk