Szepesi Dóra: „Szerettem volna valamit mondani a magyar vereségkultúráról”

 2010.02.05
Térey János az egyik legfontosabb kortárs költõ. Helyet kaphat egy tágan értelmezett posztmodern kánonban is, elemzõi figyelmét mégis inkább kánontöréssel köti le. Nyelvre és történelemre vonatkozó szereptudatot, kritikai attitûdöt is látnak a költészetében, amely egyszerre esztétikai és etikai kategória – állapítja meg Prágai Tamás Pályatükrök tanulmányában. Térey az utóbbi idõben színpadi mûveivel ér el jelentõs sikereket. Most elsõsorban a „magyar trilógiáról” fogunk beszélgetni, amelynek nemrégiben jelent meg a befejezõ darabja. Az elsõ mû a Papp Andrással közösen írt Kazamaták, amely az 56-os eseményeket, a pártház védõit idézi meg, a második az Asztalizene, a kétezres évek közepén játszódó társasági dráma, amellyel 2008-ban elnyerte a Színházi Dramaturgok Céhének díját és az Aegon-díjat, a harmadik pedig a 2009-ben megjelent Jeremiás avagy Isten hidege. Ez a futurisztikus misztériumjáték – 30 év múlva Debrecenben játszódik – elnyerte a Színházi Dramaturgok Céhének díját.

Teljes cikk

Kovács István: A visszatért hős

 2010.02.05
A varsói Adam Mickiewicz Irodalmi Múzeumban az 1990-es évek végén külön tabló mutatta be a Nobel-díjas lengyel költõket: Czeslaw Miloszt, Wislawa Szymborskát… és Zbigniew Herbertet. Ezt a lengyel látogatók teljesen természetesnek vették, annak ellenére, hogy Herbert nem kapott Nobel-díjat. Az 1970-es évek közepén, éppen a Cogito úr (Pan Cogito) címû kötet megjelenése idején szerepelt a díjra jelöltek között, s a lengyel irodalmi közvélemény számolt is vele, hogy harmadikként Henryk Sienkiewicz és Wladyslaw Stanislaw Reymont mellé kerül. Nem így történt. A lengyel költõ hõsét, Cogito urat követve csatlakozott az 1976 után föld alá vonult lengyel irodalomhoz, s kérlelhetetlen antikommunizmusával eleve lehetetlenné tette, hogy a Nobel-díj bizottság a késõbbiekben méltányolja költészetét. A kommunistáknak, mint a sztálini diktatórikus rend – (és annak különféle változatai) – létrehozóinak és támaszainak ostorozásával 1990 után se hagyott fel, s ezzel odahaza és külföldön egyaránt – így Magyarországon is – céltáblája lett azoknak, akiknek az ily elítélõ megközelítés képviselõje nem lehet más, mint fasiszta. (Herbertet és családját Hitler és Sztálin, a nácik és a kommunisták közösen tették földönfutóvá.)

Teljes cikk

Babus Antal: „»közös ihlet« nélkül jó csapat, közösség, nemzet sem létezik”

 2010.02.05
Jó ideje már, hogy a panem et circenses szellemében a sport a „cirkusz” részévé vált. A versenysportot kiszolgáló újságírásra is ráillenek Hamvas Bélának az egynapos élet szerkezetérõl írott szavai: „Amikor másnap olvasom, már nem él.” A bulvárlapok sportrovatai naponta zúdítják ránk a híreket: ki doppingolt a Tour de France-on, hány kilót fogyott szülés után Beckham felesége, meg tengernyi ilyesféle információ áraszt el bennünket. Aki ezzel a hírözönnel szembe merészel úszni, s netalán mélyebbre lát, azt nem engedik maguk közé a „profik”. Ez történt N. Pál Józseffel, a sporttörténet legyõzhetetlen, „amatõr” bajnokával, az ELTE irodalomtörténészével, akinek csakúgy mellesleg a kisujjában van a magyar, meg az egyetemes sporttörténet is. Hihetetlen menynyiségû eredményt tud, kapásból felsorolja az összes olimpiai pontszerzõnk nevét csakúgy, mint a sporteszközök súlyát, méretét. Tanú rá a fél ország, hogy mindent tud a sportról! 1996-ban, az atlantai olimpia elõtt százezrek ámultak, amint utcahosszal nyerte meg a Gyárfás-féle Nap TV olimpiatörténeti vetélkedõjét. Megnyerte, de a fõdíjat, az atlantai ingyenjegyet mégsem kapta meg.

Teljes cikk

Szabó Gábor: Egy regényszerűség fölbukkanása

 2010.02.05
Ismét egy fontos könyv, és ismét néhány évtizednyi késéssel… Donald Barthelme The Dead Father címû, 1975-ös regénye immár magyarul is olvasható, jóllehet az angol eredeti német fordításának bizonyos részletei már évekkel ezelõtt felbukkantak – igaz, inkognitóban – Esterházy Harmonia Caelestis címû mûvében. A szív segédigéiben pedig többek között a Képek síró apámról címû Barthelme szöveg idézõdik meg, amibõl arra a nem túl kockázatos feltételezésre juthatunk, hogy az „apa” motívum szerteágazó szimbolikájának Esterházy-féle meghonosítása a magyar irodalomban meglehetõsen sokat köszönhet az amerikai posztmodern elsõ hullámához sorolt Barthelme prózájának.

Teljes cikk

Pécsi Györgyi: Üdvözlet az Olvasónak!

 2009.12.04
Régebben, amikor még nem voltam sem ilyen – mondjuk így – fáradt, sem ilyen tájékozott, sem ilyen tapasztalt, szóval amikor még egészen gyanútlan és jóhiszemû – na jó, naiv – voltam, sok mindent gondoltam arról, hogyan mûködik a világ. Például õrült tisztelettel gondoltam az írókra, újságírókra, mert rettentõen komoly embereknek gondoltam õket. Azt gondoltam például, hogy reggeltõl estig komor ábrázattal ülnek az íróasztaluk elõtt, komorak, mert minden pillanatban érzik a kimondott-leírt szó felelõsségének a súlyát, és ezerszer – mit ezerszer! – milliószor meggondolják, mit írnak le, mit mondanak el, ezerszer – milliószor! – átrágják magukat minden betûn, mert minden megnyilatkozásuknak érzik a roppant súlyát stb. Elképzelni sem tudtam volna, hogy akármilyen ilyen-olyan újságban is, de valaki még egyszer leírja azt, hogy könyveket kellene égetni – annyira elképzelhetetlennek tartottam, hogy ha netán ilyesmit olvasok, nem hiszek a szememnek, vagy nem hiszek a szavak jelentésének. Mert kétlábú ember ilyesmit nyilván nem ír le, még ha nagy mérgében otthon, a spájz meg a konyha között félúton el is káromkodja magát valami hasonlóképpen. A Nobel-díjas írókra, ha lehet, még nagyobb, a leges-legnagyobb tisztelettel gondoltam, már-már nem is

Teljes cikk

Japán levél

 2009.12.04
– Ha a verseknek arcuk volna, a legszebb önre hasonlítana, kisasszony – mondta, és tisztelettudóan meghajolt. Szakállában babrálva, szinte csak a közelben toporgó cinege tájékoztatásául fûzte hozzá: – Ha pedig nemcsak arcuk, de szárnyuk is, õsszel bizonyosan az egekbe vonulnának, tavaszt váró s olvasót remélõ izgalomban. Egyszersmind bocsásson meg ezért a képtelen szószátyárságért…

Teljes cikk

Vincze Ferenc: Mikor az éhségangyal megkísért

 2009.12.04
Mielõtt 2009 októberében kiderült volna, hogy idén Herta Müllernek ítélték az irodalmi Nobel-díjat, az idei év tavaszán a müncheni Hanser kiadónál megjelent Atemschaukel (Lélegzethinta) címû regénye már felkeltette a német kritikusok és irodalomértõk figyelmét, amit mi sem jelzett jobban, minthogy rákerült a Deutscher Buchpreis (Német Könyv-díj) idei szûkített listájára. A romániai Bánságban, németajkú családban született írónõ munkássága nem ismeretlen a német olvasóközönség számára, hiszen mûvei a nyolcvanas évek második felétõl jelen vannak a németországi irodalmi kánonban. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy Müller Nobel-díját nem fogadta osztatlan siker Németországban, hiszen míg a kritikusok és az írók jelentõs része megdöbbenéssel ugyan, de örömmel kommentálta az Atemschaukel kitüntetését, Marcel Reich-Ranicki, a német kritikusok „pápája” egyszerûen nem akart Herta Müllerrõl beszélni („Ich will nicht über die Herta Müller reden”). A hajdan írói sorsokat és életmûveket befolyásoló kritikus kijelentése jelen esetben nem a regény figyelmen kívül hagyását szolgálta, sokkal inkább a nagyobb ismertséghez és publicitáshoz járult hozzá.

Teljes cikk

Bán Magda: „Azt meséld el, Pista”
Radnóti Zsuzsával Örkény István jelenérõl beszélget Bán Magda

 2009.12.04
„Harminc évvel ezelõtt hunyt el Örkény István. Ma színház viseli a nevét, ahol nemrég volt a Macskajáték premierje, tavaly a Palatinus Kiadó elkezdte – a ki tudja hányadik – Örkény-összes kiadását, az Egypercesekkel. Megjelent Szirák Péter monográfiája az íróról, a napokban újra megjelenik Mácsai Pál elõadóestjének szövege, s ez az est túl van már a négyszázadik elõadáson. Azt szokták mondani, hogy egy író távozása után rövidebb-hosszabb csönd következik, ez a purgatórium, ekkor válik el az utókor számára, hogy kell-e, maradandó-e az életmû, vagy annak egy-egy mûve az utókor számára?”

Teljes cikk

Gervai András: „És megismeritek az igazságot...”

 2009.12.04
Bármilyen meglepõ is, a Központi Hírszerzõ Ügynökség története – félelmetes hírneve ellenére is – félrefogások, ügyetlenségek, dilettantizmus, szakmai impotencia, tragikus tévedések sorozata. Fennállása 62 éve alatt, s különösen az elmúlt két évtizedben sokszor állt a teljes csõd szélén, a széthullás állapotában, romokban.

Teljes cikk

Békés Márton: Egy rendszervédő feljegyzései

 2009.12.04
Sombor-Schweinitzer József azon kevés számú, két világháború közötti rendõrtisztek közé tartozott, akinek világos és egyértelmû képük volt arról, hogy a tekintély és a demokrácia elemeivel egyaránt rendelkezõ kormányzó-központú és parlamenti kormánytöbbségre támaszkodó rendszernek kik az ellenségei és kik a barátai. Ez a felismerés nem csak Carl Schmitt Politische-tételének szükségességét bizonyítja, hanem az 1944 októbere után történtek ismeretében azt a kérdést is felveti, hogy miért voltak olyan kevesen az ilyen emberek?

Teljes cikk

Koncz Tamás: (F)elszámolás

 2009.12.04
„Tavaly mindenki meghalt, és tavaly /Minden-ki megvolt mindenkinek. / Megvolt, húztunk egy strigulát” – az idézet Térey János Asztalizene címû 2007-es drámájából származik, igazsága viszont érvényes a szerzõ új darabjára is. A Térey magyar trilógiáját lezáró Jeremiás vagy az Isten hidege sok tekintetben az elõzõ darab folytatásának (rosszabb esetben remake-jének) hat, bár szereplõgárdája és színtere eltér a korábbitól. Az Asztalizene a sznob Budán játszódik, a Jeremiás… pedig a bivalynyakú, cívisvárosban - itt úrian affektáló újgazdagok, ott provinciális vagy felkapaszkodni próbáló figurák jelennek meg, de a hideg önzés, a csalás és csalódás mindkét színtéren dominál, s azonos a konfliktusok alapja is. Úgy látszik, Térey alakjait tényleg nem lehet szeretni, mint ahogy maguk sem képesek a szeretetre: világukban a hiba rosszabb, mint a bûn, s a gyengédség csak gyengeségnek számít- mintha az élõ, folytonosan ismétlõdõ pokolban járnának.

Teljes cikk

Kiss Gábor: Prospektusok Frankfurtból

 2009.12.03
A harmadik nap végén, kissé kóválygó fejjel, nagy szatyor prospektussal lerogytam a frankfurti könyvvásáron a magyar stand egyik kávézó asztalához. Biztatást éreztem ki a seregszemlén látottakból: nem halott a könyvkiadás! Hogy odahaza nehezen megy? Majd túléljük, jönnek a szebb napok. Annyi csodát láttam a kiállításon, csak egy keveset sikerüljön megvalósítani!

Teljes cikk

Pécsi Györgyi: Üdvözlet az Olvasónak!

 2009.10.02
Az ember (én) a háta közepére kívánja ezt a rengeteg országállapotról szóló hírt, elemző beszédet. De a vége mégiscsak az, hogy nincs olyan vastag homokréteg széles e hazában, amelyiken át, ha bedugom a fejemet, ne érne el hozzám mégis a lárma. A nap elindul valahogyan, néha bizakodón, máskor olyan semmilyenformán, estére mégis botránnyal zárul, oda a nyugodt álom a szép holnapról.

Teljes cikk

Mit ér a költő, ha kortárs?

 2009.10.02
Ugyan, a költők vagy rettentően öregek, vagy már nem is élnek! – csúszott ki egy kisfiú száján a megjegyzés az egyik rendhagyó, diákoknak tartott író-olvasó találkozón a katedránál megjelenő, harmincas átlagéletkorú tollforgatók láttán, majd a társaság egyetlen nőtagjára, azaz rám nézve hozzátette: De semmiképp nem nők! Ennek a pimaszul őszinte, rácsodálkozó megjegyzésnek ott és akkor suta poénkodással némiképp sikerült élét venni, de magyarázatnak szánt mondataink – hogy bár nincs földig érő szakállunk, mégis írónak, költőnek tartjuk magunkat, lám, saját köteteket is hoztunk, tessék belelapozni... – inkább mentegetőzésként hatottak, és sehogy sem akart eltűnni a kétely a nagy, kerek gyerekszemekből. Merthogy gyanúsnak találtattunk. Furcsának, idegennek.

Teljes cikk

Hamvas Levente Péter: Milyen egy „jó garázs”?

 2009.10.02
A „jó garázs” hasonlattal Móricz jellemezte a Nyugat (1908–1941) körüli termékeny nyüzsgést a lap megszűnésekor. A Nyugat alapításának 100. évfordulóján, 2008-ban a Petőfi Irodalmi Múzeum nagyszabású kiállítással lepte meg a nagyérdeműt, a kiállításhoz kapcsolódóan három kiadvány készült: egy album, egy CD-ROM és egy tanulmánykötet.

Teljes cikk