Dr. Kalotás Zsolt természetfotós

 2009.07.03
A Körös–Maros Nemzeti Parkot hazánk hetedik nemzeti parkjaként hozták létre 1997-ben. A nemzeti parkot bemutató Dr. Kalotás Zsolt természetfotós madártávlatból és közvetlen közelrõl is megörökíti a Körös és a Maros árterét, az erdõket és gyepeket, hajdani õsmocsaraink maradványait, az alföldi szikes pusztákat és a térség egykori természeti képét õrzõ erdõs sztyeppeket, löszfalmaradványokat, a nemzeti park gazdag növény- és állatvilágát. A kötetben több ritka állatfajról készült fénykép is található, olyanokról, amelyeket eddig még nem örökítettek meg fotón.

Teljes cikk

A hónap verse

 2009.07.03
Juhász Gyula (1883–1937)
„Juhász Gyula a magyar irodalom egyik legmellõzöttebb költõje volt és maradt még halála után is. A Nyugathoz igazán nem tartozott, pedig az induláskor személyes, mély baráti szálak fûzték Babitshoz, Kosztolányihoz, s Ady mindvégig jóindulatúan figyelt korai rajongójára és társára. Alkat és sors állta útját gyakorta költõi sikerének, kiteljesedésének, melyben többször hangzik föl a panasz, mint az öröm, de már korán nem a magános panasz csak, millióké, ama néhány millióé, akik a magyarságot jelentették. (...) Juhász, amikor önéletrajzaiban fölemlegeti, hogy nagyapja házában abban a szobában született, ahol Petõfi Zoltán mint kosztos diák élt Szegeden, némi büszkeséggel gondol arra, hogy az üstökös Petõfi Sándor fényébõl egy sugár az õ fejére is hullt. Ez az életrajzi mozzanat több annál, mint egyszerû véletlen.”
Ilia Mihály

Teljes cikk

Pécsi Györgyi: Üdvözlet az Olvasónak!

 2009.07.03
A legszívesebben csak annyit mondanék: jó nyarat, gondtalan, kellemes pihenést, nyugodt – vagy éppen kalandos, szórakoztató – kikapcsolódást kívánok minden Kedves Olvasónknak!

Teljes cikk

Prágai Tamás: Mitõl zabálnak jobban?

 2009.07.03
Semmi sem foglalkoztat inkább mint írót, mint olvasóim jól tartása. A gondos író ugyanis nem az öröklétnek, a halhatatlanságnak vagy valamiféle újabb nirvánának ír, hanem az olvasónak, aki a könyvesbolt polcáról leemeli és megvásárolja a könyvet. Épp ezért a gondos író mondatait nem engedi szabadon csapongani, e helyett a rögös talaj ólmos valóságához láncolja õket, amelyre az olvasó lábai is nehezednek. Mit ér ugyanis az a mondat, amelyik lepkefingként elröppen a végtelenbe, és nem jut el ahhoz, ahová az író szánta, vagyis az olvasóhoz. Az írónak az olvasó ad értelmet. Mondhatnám úgy is, hogy az írót az olvasó igazolja, az író bizonyítványát minden egyes gesztusával, véleményével, értékítéletével az olvasó állítja ki. Nincs rosszabb bizonyítvány, mint egy fitymáló szájbiggyenés, egy fintor, egy piha. De, bocsánat, mégis van rosszabb. Amikor az olvasó unottan leteszi, és azután egyszerû elfelejti újból kézbe venni a könyvet.

Teljes cikk

Hamvas Levente Péter: Morozófia avagy a bölcs együgyűség

 2009.07.03
Ha valakirõl azt halljuk, hogy az emberi butaságból él, nem kell mindjárt szélhámosságot gyanítani. Matthijs van Boxsel holland irodalomtörténész még tüntetõen hivalkodik is azzal, hogy 1995 óta mást se csinál, mint a butaságról tart elõadásokat felsõ fokon. Sõt egy egész könyvet írt a témáról A butaság enciklopédiája címmel. Forgatom a krémszínû, elegánsan tipografált lapokat, nézegetem a különös metszeteket: itt Jacob Cats butaság-allegóriája 1665-bõl, amott Lajos Fülöp, a Polgárkirály „körtefeje” egy korabeli gúnyrajzról; odább egy fennkölt klasszicista ábrázolás: a Filozófia felfedi az Igazságot, mely kezében a Társadalmi Szerzõdés kõtábláját tartja, miközben fél lábbal tiporja a bekötött szemû szamárfejet – a balgaságot. Emitt rajzfilmfigurák sorakoznak, akik mindaddig vígan sétálnak a szakadék felett, míg nem észlelik helyzetük abszurditását. E helyütt a szerzõ arra figyelmeztet: az intelligencia nem más, mint heterogén próbálkozások sora, hogy zöld ágra vergõdjünk saját oktalanságainkkal. Az élet csupa Treppenwitz, utólagos felismerés; „egész kultúránkat hiábavaló próbálkozásainknak köszönhetjük, hogy viszszaszerezzük a paradicsomot” – figyelmeztet a szerzõ.

Teljes cikk

Békés Márton: Szellemi önarckép John Lukácstól

 2009.07.03
John Lukacs 1990-es, Egy eredendõ bûnös vallomásai címû önéletrajzát folytatta az elkövetkezõ két évtizedben is, amelynek alapja 2000-ben elkezdett naplója volt. Az elmúlt húsz év alatt megtett út elsõsorban gondolati, érzelmi tartalmú, így a most elkészült kötet is inkább önreflektív ihletésû, amolyan szellemi önarckép, mintsem események leírása, történések évek multával való felidézése. John Lukacs az elsõ memoár eljárásával szemben most az általánostól tart az ezzel összhangban álló személyes emlékek felé.

Teljes cikk

Csábi Domonkos: Közelkép

 2009.07.03
Széchenyi István kora mást nem jelenthet Magyarországon, mint a reformkort, amelynek kezdetét a határpontokat igénylõ emberi elme önkéntelen önkényessége 1825-ben állapított meg – amikor is a legnagyobb magyar birtokainak egy éves jövedelmét ajánlotta föl egy magyar tudós társaság alapítására. A korszak – mint köztudott – 1848-cal végzõdött, amikor is forradalomban és szabadságharcban tetõztek mindazok a folyamatok, amelyeket egy polgári Magyarországot elképzelõ nemzedék indított el.

Teljes cikk

Fekete J. József: „Tisztelgés és korrekt dokumentáció”

 2009.07.03
Ambrus Lajos szerkesztõi munkája kiválóan tükrözi a vélemények és ellenvélemények kiegyensúlyozott felmutatásának felelõsségtudatát a Hamvas Béla emlékét idézõ Krízis és Karnevál kötetben, olyan gyûjteményt adott az olvasó kezébe, „amely töredékességében is átfogja a jelentõs életmû lényegét”, miközben nem állt be egyetlen kánon mögé sem, és nem is kívánta mítoszrombolás szándékával felülírni a korábbi Hamvas-recepciót. A bemutató és elemzõ munkákat az életmû „egyetemes jelentése körül” kialakult, „üdítõ tágasságot” teremtõ értelmezésként fogta egybe. Persze ez a szerkesztõi szempont, mint minden más megközelítés is, vitatható. Ha másért nem, azért mert mindig akad aki kimarad a válogatásból, ami viszont kényszerû eset, lévén, hogy válogatás-kötetrõl van szó, nem pedig gyûjteményrõl. Én is azt néztem meg elõször a Krízis és Karnevál kötetben, hogy mely szerzõk írásait válogatta be a szerkesztõ. Majd elõvettem az Életünk folyóirat 2007/2-3 jelzésû, a kötettel szinte azonos oldalszámú Hamvas Béla-emlékszámát, és összevetettem a szerzõk névsorát. A folyóiratban harmincnál jóval több, a kötetben harmincnál alig kevesebb szerzõ írása szerepel. A kemény mag, a mindkét helyen el

Teljes cikk

Kovács Lajos: Gyermekretró, retrógyermek?
Könyvheti csapongás befogadott családi gyerekkönyveink között

 2009.07.03
Vörös István és Lackfi János megalkotta közös elképzelését a gyermekköltészet hagyományairól. Már a kötetcím is minden magyar számára ismerõsen fals: Apám kakasa. Alcím: Változatok klasszikus magyar gyerekversekre. Tehát megméretett szerzõtársak vannak a háttérben felsorolhatatlanul sokan, mint egy antológiában. Valami retróérzésre gyanakszunk, s nem oktalanul. A retróérzés: maga a gyermekköltészetünk Petõfiéktõl Nagy Lászlóig. Beleringatózás a versformákba, ritmusokba és harmóniákba… Miközben az egész vállalkozás mégsem igazán a megidézést hangoztatja. Inkább játék ez a megváltozott nyelv, az életérzések, a divatok, a technika, korunk „tárgyi és szellemi néprajzával” – gyereknéprajzával. Az „így írnának õk” szellemében.

Teljes cikk

Bombitz Attila: Viel Spass mit Haas

 2009.07.02
Wolf Haas (lefordíthatatlan szójáték: nyúlfarkas) pillanatnyilag két irodalmi mûfaj elismert képviselõje. Az egyik a krimi, ebben az esetben a német nyelvû krimi, egyáltalán a krimi, mint nemes mûfaj megújítójaként jön szóba, Simon Brenner sorozatának minden egyes kötete a legkülönbözõbb díjakat nyerte el, kultuszfilmek is készültek három történetébõl. A másik pedig a Milyen volt az idõ 15 évvel ezelõtt? címû truváj és irodalmi átverés, mely fityiszt mutat egy klasszikusan komoly mûfajnak: szerzõ és kritikusa dialogizál egymással egy nagyinterjúban egy nem létezõ regényrõl, annak nem létezõ, annál intenzívebb recepciójáról.

Teljes cikk

Török Sándor: Memoár és honorárium, avagy az utolsó irritációk

 2009.07.02
A szerzõ halálának huszadik évfordulójára kerül az olvasóközönség elé ez a mindeddig kiadatlan és a bernhardi szövegkozmoszban is rendhagyónak mondható kötet. Az írói alkotómunkáért járó díjak átvétele, az efféle rendezvényeket és környezetüket sajátosan érintõ retorika, a díjjakkal járó megtiszteltetés – vagy megaláztatás – érzése, de legfõképp a kapott pénzösszegek – és azok gyakran pánikszerû elköltése – áll a kötet rövid történeteinek középpontjában.

Teljes cikk

Tóth Katalin: Közel a múlt

 2009.07.02
Kurucz Gyula visszatért. Már évtizedekkel ezelõtt – szerzõként, szerkesztõként – jelen volt a magyar irodalomban, de az elmúlt tizenöt-húsz év, mint sokakat, õt is más pályára vitte. A kultúra külországi képviselete – új regénye tanúsága szerint is – csak megerõsítette benne közösségi hovatartozását.

Teljes cikk

Lovász Andrea: Vásárfia

 2009.07.02
Az igazi vásárfia többnyire édes (vagy éppen ragacsos) vagy csillogó, de mindenképpen emlékezetes, és fontos, hogy lehessen sokáig nézegetni, rakosgatni… Jelen esetben lapozgatós vásárfiáról lesz szó, négy valódi álmélkodásra, gyönyörködésre, forgatásra, böngészésre való könyvrõl az Ünnepi Könyvhét gyerekeknek szóló kínálatából.

Teljes cikk

Tandori Dezső: Jelenlét és öröklét

 2009.07.02
Nem tudom – jól kezdõdik! –, olvasáskor mitõl irtózom jobban: a hazugságoktól vagy a tényektõl. Szeretem mégis a nagy nívójú magazin folyóiratokat, a színházról és a könyvekrõl szólókat, zavarban vagyok tehát, a magam igénye számára elegendõen szórakoztató tudok-e lenni itt. Félek, nem. De nem csupán én vagyok a világon, holott az „olvasáskor” szó kétértelmûsége befoglalja magába, hogy az olvasás egy külön korszak, kor. Ezért jöttem rá, hogy az úgynevezett öröklét is – randa szó! – korfüggõ.

Teljes cikk

Budai Katalin: Tündér spriccer, tündér szóda

 2009.07.02
Vidám, inkább karikatúra-szerûen elrajzolt címlapú, tekintetet vonzó könyvet adott ki az erdélyi Pallas-Akadémia Könyvkiadó. Kissé meglepõ, amit rajta olvasunk: Rózsa és Ibolya – Arany János meséjét bábszínpadra írta Balla Zsófia. Általában ugyanis fordított a sorrend: színpadi adaptációt készítenek már meglévõ szövegbõl. Amit azonban itt olvasunk, az a 2001-es Stúdió K-béli bemutató szövegkönyve. S hangsúlyozni kell mindenképp ezt, mert a nagysikerû budapesti bemutatót követte néhány vidéki színpadravitel, sõt, élõszereplõs is, de a többszörösen díjazott bábverziót, Fodor Tamás rendezését (és színpadi ötleteit) s Németh Ilona képzõmûvészeti objektumoknak tekinthetõ bábkaraktereit is megidézi a publikált szöveg. Ezzel nagyon sokat tesz: egyrészt segít elképzelni, mi is történhetett a megvalósulás során, másrészt izgalmas szövegvilágot kap az olvasó – vagy a felolvasást hallgató kiskorú -, melyet saját belsõ mozijával is kiegészíthet. (Egy minden ízében varázsos példa szövegre, látványra, színpadi ötletre egyaránt: „Rózsa és Ibolya tágas térségen, menekülnek. A háttérben templomok, fejõnõ, katonák, gyárak, madarak maradnak el.” . De hasonlóképp ilyen az Öreg Király karakterét erõsen befolyásoló pityókázás,

Teljes cikk