Ez a kérdés a középkor óta foglalkoztatja a teológusokat, s legújabban William L. Rowe jelentetett meg ezzel a címmel (CAN GOD BE FREE?) egy remek áttekintést az Oxford University Press-nél. A mindössze 177 oldalas munka a következő állításokat illetve a belőlük származó, föloldhatatlannak látszó problémákat vizsgálja:

• Isten a lehető legnagyszerűbb létező.
• Isten szükségszerűen létező. (Nem teheti meg, hogy ne létezzen.)
• Ezért szükségszerű, hogy Isten a lehető legjobb világot teremtse meg. Nem állt szabadságában, hogy ettől tartózkodjék. (Mert ha megtehette volna, hogy megteremti ezt a világot, és mégsem teremti meg, akkor nem lenne tökéletesen jó. De Isten tökéletesen jó, mégpedig szükségképpen az.)
• Ámde valamely létező csak akkor érdemli meg az erkölcsi dicséretet és a hálát egy cselekedetért, ha azt is megtehette volna, hogy tartózkodik a cselekedet megtételétől.
• Ennélfogva Isten nem érdemli meg erkölcsi magasztalásunkat és hálánkat azért, amiért megteremtette a világot.

Ez a következtetés azonban nyilvánvaló ellentmondásban áll a nyugati kultúrának azzal az évezredes hagyományával, hogy az ember hálával tartozik Istennek azért, amiért megteremtette a világot és az embert. William Rowe elegáns és világosan érthető stílusban kalauzolja végig az olvasót a fölmerülő logikai problémák útvesztőjében, s nem kell filozófusnak lenni ahhoz, hogy az ember végigkövethesse az okfejtéseket. Mindazonáltal, úgy tűnik egy lehetőség elkerülte Rowe figyelmét: nevezetesen, hogy akkor is hálásak lehetünk Istennek világunk megteremtéséért, ha ez egyébként nem volt Isten részéről szabadon választható döntés, vagyis, ha Isten nem szabad.

(A Times Literary Supplement alapján – O.I.)

Ehhez a hírhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!