25 jún., 2019 47. Tokaji Írótábor

2019. augusztus 15–18.

More
24 jún., 2019 A MASZRE felhívása

Műbejelentési határidő: 2019. december 13.

More
17 jún., 2019 Pályázati felhívás logótervezésre

Sajtóközlemény

More
11 jún., 2019 Több mint 300 új kötet jelenik meg a könyvhétre

90. Ünnepi Könyvhét és 18. Gyermekkönynapok – június 13–17.

More

Szerető a fogason

Bethlen Margit: A szürke ruha
Színmű három felvonásban
Singer és Wolfner, Budapest, 1929



Gerő András sztorizott arról egy másodlagos frissességű könyvében (Szétszakított múlt, 2012), hogy a húszas évek First ladyje (azaz szerzőnk - így én fogalmaztam, most tekintsünk el attól, hogy a komrányzói rendszer miatt az igazából Horthy Miklósné volt) írt egy darabot, amiben a férj impotens és ezért megtűri a felesége mellett a szeretőket, sőt ő maga a kerítő. Na most ez egyáltalán nem így van, Gerőnek kissé zilált, szenzációhajhász a memóriája, kissé sokat látott bele a darabba.

Mely egy teljesen átlagos kamaradarab, szalondráma, nem csak mert az egyetlen helyszíne a polgári lakás szalonja, de olyan kis finomkodó is, nem történik benne semmi, csak a férj, a feleség és a családi barát zaklatott beszélgetéseiből áll. A barát szeretői szerepe kétséges, nemcsak kimondva nincs, de utalás sincs rá, még szóban sem, de így is minden világos: a férj nem pálya a csinos asszonynak, és a házibarát (aki épp annyit lóg náluk, mint egy bolyhosra koptatott köntös a fogason) régóta a szeretője, vagy régóta próbálkozik nála.

A jelenetek, mikor is mindannyian színen vannak, és a férj orra előtt évődnek (persze szolidan!) nem humorosak, pedig a szituáció olyan, inkább finomra hangoltan drámaiak. A megcsalt (?) férj lehetne komikus, tragikus alak egyaránt, de inkább semmilyen (hogy Gerő honnan szedte, hogy férfiasságában csorbát szenvedett, ezért pótszert keres az asszonynak, fogalmam sincs).

Férjével Rómában
(via huszadikszázad.hu)

Csehov megmondta már a színpadi kellékekről, hogy előbb utóbb elsülnek. Itt nekünk egy házikabátot házibarátot és egy orvost szállít le a kellékes – persze a polgári darabokhoz szükséges cseléden kívül. A házibarát konfliktust generált, az orvos pedig elhúzza majd a végén – no nem a nótát – a drámai pillanatokat: a feleség, egy hosszú, szinte rejtjelezetten a múltjukra visszautalgató veszekedést követően begyógyszerezi magát és már nem tudjuk meg, felébred-e, az orvos is tanácstalan, 1929-ben ezzel a lezáratlansággal mentek haza a nézők, mert persze azért bemutatták a darabot, bár nem hiszem, hogy az évad nagy sikere lett volna.

Nyelvezetében finomkodó, szereplői (vagyis inkább a szerző) gyakran használnak német kifejezéseket, hogy mutassák entellektüel, polgári mivoltukat. Maga a téma örök, időben és helyileg bárhová tehette volna, a kopt Egyiptomtól a csángókig, az akkori jelenbe ágyazni talán csak kényelmes volt, de nem ad semmi többletet, és mentes a korrajzok minden kritikus hangjától is. Mert az nem nagy tartalom, hogy a feleség boldogtalan, de túl erkölcsös (avagy nem eléggé erkölcstelen) hogy megszentségtelenítse a házasságát (avagy azt folytassa), ezért, bár férjét csak látszólag szereti, szakít szeretőjével (udvarlójával) és öngyi lesz.

Bovaryné és Nóra már 50-70 éve szökésben vannak, a pesti körúton viszont még mindig csak a végzet, s nem egy új élet elé térdelnek le a hősnők.

 


bethlen margit.jpg
Bethlen Margit (1882-1970)

(via mnl.gov.hu)

 

Margit asszony novellásköteteitvel is szemezgetünk, de ezekről majd egy másik alkalommal. És mert a nagy leporolások károsak az egészségre, legközelebb már tényleg frissebb könyvekről mondjuk meg  a szerintünk tutit.

Interjú

90. Ünnepi Könyvhét

A könyvheti pavilonok a Vigadó és a Március 15-e tér közötti sétányt fogják benépesíteni. Az egymással szemben sorjázó standok mintegy „könyvutcában” várják majd az érdeklődő nagyközönséget. Nem kis feladatot jelent a számunkra, hogy osszuk el a standokat, a napernyős asztalokat és székeket a korzón, hogy az ott folyó dedikálások ne zavarják a zavar-talan közlekedést. A kiemelt, kígyózó sorokat vonzó dedikálásokat a Vigadótérre szervezzük, ahol szép idő esetén lehető-ségük lesz az arra sétáló embereknek fűre terített pokrócokon megpihenni.

Gál Katalint, az MKKE elnökét
Lafferton Kálmán kérdezi

Kritika

Konzervatív alapvonalak

A „diáklázadások (1968)” szócikk [Holczhauser Vilmos] azon túl, hogy az egész ’68-as jelensé-get egy hamis „mítosznak” bélyegzi, nem fárasztja az olvasót – e konzervatív szempontból szerintem rendkívül fontos – esemény árnyaltabb értelmezésével. Mindenesetre a Magyar politikai szótár a 21. századi magyar konzervatív eszme-rendszernek az értelmezési kereteit megadja, s ezzel jelzi a baloldalnak, hogy ennek a fogalom-használatnak nagyon is lenne tartalma, ugyan-akkor jelzi a jobboldalnak, hogy ez a politikai hagyomány nem merül ki a populista hatalompo-litikában. A kötet a Barankovics Alapítvány és a Polgári Magyarországért Alapítvány támogatá-sával, 95 szerző és közreműködő éveken átnyúló nagy munkájával készült.

Takács Dániel könyvajánlója

Tudósítás

Brutálisan élünk

A kétezres évek elejének Magyarországa számomra már a kiábrándulás nagy időszaka volt – a rendszerváltozás nagy várakozására következően. A szereplők, ha akarom, behelyettesíthetőek akkori közszereplőkkel, de nem ez volt számomra a lényeges. Fel akartam mutatni, hogy hova kerültünk. Ehhez kellett – akkor – az aktualizálhatóság lehetőségét megteremtenem. Az egervári bemutató közönsége nyüszített a röhögéstől – és a fájdalmas fölismerésektől. Ma már nem írnék ilyesmit. Olyanokat írnék, mint a Debrecenben most bemutatott unferlédi. Brutálisan élünk. Brutálisan nem élünk. Nincs kedvem nevetni. Sem nevettetni. Legfeljebb a gyerekeket.

Zalán Tibort kérdezi Koncz Tamás

2019. II. szám

Könyvheti katalógus