03 jún., 2020 Indul a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár

 2020. június 3–7.

 

More
02 jún., 2020 Felhívás

Szerzői jogosultság reprográfiai jogdíjra

More
14 máj., 2020 Láng Zsolt Bolyai című regénye kapta a Libri irodalmi díjat

A közönségdíjat Grecsó Krisztián Vera című regénye nyerte el

More
23 ápr., 2020 Nádasdy Ádám kapja az idei Aegon Irodalmi Díjat

Tizenötödik alkalommal ítélték oda az Aegon Irodalmi Díjat

More
20 márc., 2020 Libri Irodalmi Díj

Március 25-től lehet szavazni a Libri irodalmi közönségdíjasára

More

Szerető a fogason

Bethlen Margit: A szürke ruha
Színmű három felvonásban
Singer és Wolfner, Budapest, 1929



Gerő András sztorizott arról egy másodlagos frissességű könyvében (Szétszakított múlt, 2012), hogy a húszas évek First ladyje (azaz szerzőnk - így én fogalmaztam, most tekintsünk el attól, hogy a komrányzói rendszer miatt az igazából Horthy Miklósné volt) írt egy darabot, amiben a férj impotens és ezért megtűri a felesége mellett a szeretőket, sőt ő maga a kerítő. Na most ez egyáltalán nem így van, Gerőnek kissé zilált, szenzációhajhász a memóriája, kissé sokat látott bele a darabba.

Mely egy teljesen átlagos kamaradarab, szalondráma, nem csak mert az egyetlen helyszíne a polgári lakás szalonja, de olyan kis finomkodó is, nem történik benne semmi, csak a férj, a feleség és a családi barát zaklatott beszélgetéseiből áll. A barát szeretői szerepe kétséges, nemcsak kimondva nincs, de utalás sincs rá, még szóban sem, de így is minden világos: a férj nem pálya a csinos asszonynak, és a házibarát (aki épp annyit lóg náluk, mint egy bolyhosra koptatott köntös a fogason) régóta a szeretője, vagy régóta próbálkozik nála.

A jelenetek, mikor is mindannyian színen vannak, és a férj orra előtt évődnek (persze szolidan!) nem humorosak, pedig a szituáció olyan, inkább finomra hangoltan drámaiak. A megcsalt (?) férj lehetne komikus, tragikus alak egyaránt, de inkább semmilyen (hogy Gerő honnan szedte, hogy férfiasságában csorbát szenvedett, ezért pótszert keres az asszonynak, fogalmam sincs).

Férjével Rómában
(via huszadikszázad.hu)

Csehov megmondta már a színpadi kellékekről, hogy előbb utóbb elsülnek. Itt nekünk egy házikabátot házibarátot és egy orvost szállít le a kellékes – persze a polgári darabokhoz szükséges cseléden kívül. A házibarát konfliktust generált, az orvos pedig elhúzza majd a végén – no nem a nótát – a drámai pillanatokat: a feleség, egy hosszú, szinte rejtjelezetten a múltjukra visszautalgató veszekedést követően begyógyszerezi magát és már nem tudjuk meg, felébred-e, az orvos is tanácstalan, 1929-ben ezzel a lezáratlansággal mentek haza a nézők, mert persze azért bemutatták a darabot, bár nem hiszem, hogy az évad nagy sikere lett volna.

Nyelvezetében finomkodó, szereplői (vagyis inkább a szerző) gyakran használnak német kifejezéseket, hogy mutassák entellektüel, polgári mivoltukat. Maga a téma örök, időben és helyileg bárhová tehette volna, a kopt Egyiptomtól a csángókig, az akkori jelenbe ágyazni talán csak kényelmes volt, de nem ad semmi többletet, és mentes a korrajzok minden kritikus hangjától is. Mert az nem nagy tartalom, hogy a feleség boldogtalan, de túl erkölcsös (avagy nem eléggé erkölcstelen) hogy megszentségtelenítse a házasságát (avagy azt folytassa), ezért, bár férjét csak látszólag szereti, szakít szeretőjével (udvarlójával) és öngyi lesz.

Bovaryné és Nóra már 50-70 éve szökésben vannak, a pesti körúton viszont még mindig csak a végzet, s nem egy új élet elé térdelnek le a hősnők.

 


bethlen margit.jpg
Bethlen Margit (1882-1970)

(via mnl.gov.hu)

 

Margit asszony novellásköteteitvel is szemezgetünk, de ezekről majd egy másik alkalommal. És mert a nagy leporolások károsak az egészségre, legközelebb már tényleg frissebb könyvekről mondjuk meg  a szerintünk tutit.

Interjú

Senki nincs a helyén

Az én regényeim nem beavató regények, nem vagyok ideologikus szerző, tehát nem vagyok beavató sem, marxista sem, más sem. Nincsenek ideológiai képleteim a világ megfejtésére. De azt látom, hogy a probléma létezik, csak én még annyival is hátrébb lépek az ügyben, hogy nem is tudok megfejtést vagy megoldást adni arra, hogy mégis mi a kilépés ebből. Engem a szembesülés érdekel, a beavatást úgy tudom elképzelni, hogy a hangsúly nálam a szembesülésre, az epifaniára, a felismerésre helyeződik. Ha nem is tükröt tartunk a problémának, de reflektálunk rá.

Péterfy Gergelyt kérdezi
Weiner Sennyey Tibor

Kritika

Égre néző

E gyűjtemény szerzői korban, stílusban, lelki alkatban − és igen, hitben is − különfélék. Van köztük visszahúzódó és prédikátorhajlamú, szellemi harcos és lélekbúvár, közösségi vallásgyakorló és különutas hívő, nyílt vallomástevő és félve kétkedő, hálaadó és számonkérő, világosan fogalmazó és mondandóját többszörös jelentésrétegbe rejtő, feleselő és nyugalmat kereső ember. Sokszor még a magukat szkeptikusnak, távolságtartónak, egyenesen ateistának valló költők és írók is alkottak szép, felemelő istenes műveket – azzal az igazságkereső képességgel, amely minden komoly és hiteles művészi teljesítmény feltétele.

Dr. Áder János
köztársasági elnök könyvajánlója

Tudósítás

Könyves város

1995-ben, amikor elhatároztuk, hogy könyv-vásárt rendezünk, kaptam egy gerincsérvet, és bénult ballábbal csináltam végig az egészet. Akkoriban az erdélyi magyar könyvkiadást óriási káosz jellemezte. Nagyon sokan azt hitték, ha a papírra nyomtatott betűnek valamiféle könyvformát adnak, akkor az már maga a könyv. És mivel úgy gondolták, hogy az előző korszak betűéhségét fel lehet használni meggazdago-dásra, boldog-boldogtalan könyvet adott ki. A Romániai Magyar Könyves Céhbe frissen tömörült kiadók szakembereiként pusztultunk el szégyenünkben, tudtuk, ha nem teszünk valamit ez ellen, akkor örökre eláshatjuk magunkat. 

Káli Király Istvánt kérdezi
Lafferton Kálmán

2019. IV. szám

Karácsonyi katalógus