Eltitkolt történelem

 

Újra igazi dokumentumregényt írt Kati Marton, méghozzá egy olyan sötét korszakról, amely, mint a könyvből is kiderül, még sötétebb volt, mint ma gondolnánk. A regény főhőse, Noel Field amerikai állampolgárként beszervezett szovjet ügynök volt, emberek tucatjait juttatta akasztófára, vagy élethosszig tartó börtönbüntetésre. S közben ő maga is börtönben ült, de tanúvallomásait, amit kínzások és súlyos verések árán csikartak ki a magyar hatóságok, az összes koncepciós perben felhasználták. Nemcsak Magyarországon, hanem Csehszlovákiában, Németországban és Lengyelországban is.

Ez a könyv a hidegháború titkos részletét tárja fel. Noel Field kanyargós pályafutása az amerikai külügyminisztériumban kezdődött, ahol egyre magasabb tisztségeket töltött be, míg a harmincas évek közepén kvéker neveltetéséből fakadó naiv, világjobbító idealizmusától hithű kommunistává nem lett – Sztálinnak lelkes, odaadó híve, majd végül a szovjet hírszerzés beszervezett kémje.

Mégis hogyan sikerült egy amerikait „áttéríteni” a demokratikus berendezésről a diktatúrába?

Egyszerűen naiv volt. Elhitte a kommunista propagandát. Olyan ígéretekkel csábították el, amiket nem kellett volna elhinnie. De fiatal volt, idealista, így könnyen be tudták szervezni, hogy először az USÁ-ban, majd később Európában kémkedjen a szovjeteknek.

Gondolom busásan megfizették?

Nem kapott pénzt. Amerikai diplomataként amerikai fizetést kapott, de mint szovjet kém nem keresett semmit. Egyszerűen azt szerette volna elérni, hogy mindenhol kommunizmus legyen, ebben az eszmében hitt, ezért az ügyért dolgozott. Saját magát radikalizálta.

Mi volt a legfőbb feladata?

A Kreml folyamatosan szerette volna tudni, hogy az USA milyen lépésekre hajlandó a II. világháborúban, hogyan és miképp harcolnak a nácizmus és annak terjedése ellen.

Hogyan definiálná a könyvét?

Ez egy thriller. Úgy írtam meg, mint egy regényt, de abszolút történelmi igazság az alapja. Olyan komplikált sztori, hogy a híres kémregény író (John LeCarré) sem tudta volna mindezt kitalálni. Egy olyan emberről is szól, és persze a politikai háttérharcokról, az akkori diktatúrákról, akit hiába börtönöztek be Magyarországon, hiába verték, kínozták, hű maradt a kommunista eszmékhez, és a legfőbb vágya az volt, hogy vegyék fel a Magyar Szocialista Munkáspárt tagjai közé, hiszen szabadulása után nem kívánt visszatérni az Egyesült Államokba, hanem Magyarországon élte le utolsó évtizedeit.

Tehát mégis történelmi regény?

Nem száraz történelem, csak egy olyan igazság bemutatása, ami eddig rejtve volt, nem csak a magyarok elől, de a többi volt szocialista országok olvasói, és persze az amerikai olvasók elöl is. Nevezhetjük kordokumentumnak is, de olvasmányos keretek között „tálalva”.

Honnan jött a könyv ötlete?

Szüleim amerikai újságíróként tudósítottak Magyarországról, és egy alkalommal ’56 után sikerült rávenniük Fieldet, hogy ami addig senkinek sem sikerült, adjon nekik interjút. Mint kiderült, édesapám ugyanabban a cellában ült a Fő utcai börtönben, mint Field, akit éppen akkortájt engedtek ki. Évekkel ezelőtt megtaláltam az eredeti interjút, és elkezdtem érdeklődni a téma iránt.

Hol zajlott a kutatómunka?

Bejutottam a KGB archívumába és persze tanulmányozhattam az ÁVÓ irattárát is. Négy évig tartott a kutatás. Bár ez egy személyes történet, a háttér történelmi és politikai, de a könyv lényege, hogy bemutassak egy emberi tragédiát, azt, hogy hogyan lett egy jó emberből, aki csak jót akart, tenni a világgal, kém és gyilkos.

Sikeres amerikai újságíróként legtöbb könyve magyarországi dolgokkal (is) foglalkozik. Miért fontos ez önnek?

Itt születtem, itt nőttem fel, és annyi érdekes történettel találkozom, ami Magyarországgal kapcsolatos, hogy nem tudok szó, illetve írás nélkül elmenni mellettük. Magyarország rengeteg dolgon ment keresztül, nemcsak az elmúlt évszázadban, hanem korábban is, és megpróbálom elmagyarázni az amerikaiaknak Magyarországot és a magyaroknak Amerikát. Számomra Magyarország nagyon fontos, és megpróbálok azért is dolgozni, hogy az amerikaiaknak is fontos legyen Magyarország.

Könyve jelentősen bírálja kommunizmus- és szocializmus ellenes szenátor, John McCarthy amerikai ámokfutását, hiszen ott is szinte kirakatperek tucatjait tartották, olyan embereket is bűnbe fogtak, akiknek nem volt közük egyik ideológiához sem, mégis elítélték őket.

Elítélem azt a boszorkányüldözést, ami akkoriban folyt, szerencsére csak három évig tartott, de kimondhatjuk, hogy egy nagyon sötét fejezete az amerikai nép történelmének. Ugyanolyan kritikus vagyok mindkét akkori oldallal szemben.

Mi lesz a következő könyve?

Angela Merkelről fogok írni. Eddig mindig csak férfiakról írtam, vagy férfi szemszögből láttattam a nőket. Ez igazi áttörés lesz. Szerintem.

Az interjút Fejes Imre készítette

 

ÚKP 2017/3. (LEGFRISSEBB LAPSZÁMUNK OLVASÁSÁHOZ KATTINTSON A KÉPRE!)

 

ukp 2017 3 hatter