TUDÓSÍTÁSOK

Könyves város

1995-ben, amikor elhatároztuk, hogy könyv-vásárt rendezünk, kaptam egy gerincsérvet, és bénult ballábbal csináltam végig az egészet. Akkoriban az erdélyi magyar könyvkiadást óriási káosz jellemezte. Nagyon sokan azt hitték, ha a papírra nyomtatott betűnek valamiféle könyvformát adnak, akkor az már maga a könyv. És mivel úgy gondolták, hogy az előző korszak betűéhségét fel lehet használni meggazdago-dásra, boldog-boldogtalan könyvet adott ki. A Romániai Magyar Könyves Céhbe frissen tömörült kiadók szakembereiként pusztultunk el szégyenünkben, tudtuk, ha nem teszünk valamit ez ellen, akkor örökre eláshatjuk magunkat. 

Káli Király Istvánt kérdezi
Lafferton Kálmán

Az elhallgatáshoz lett közöm

Attól a pillanattól kezdett alakulni bennem a regény, hogy megtudtam, történt egy ilyen dolog abban a városban, ahol felnőttem. Az első tizennyolc évemet Hajdúnánáson töltöttem, mégis csak 2000-es évek elején, budapesti egyetemistaként hallottam először a esetről. Ekkor vált világossá, hogy a kisvárosi közeg, amiben nevelődtem, micsoda terheket hordoz, micsoda titkokat őriz. Úgy éreztem, hogy a pogromnak – pontosabban annak a ténynek, hogy a történteket a helyi emlékezet igyekezett elhallgatni – ahhoz is van köze, ahogyan én felnőttem, amilyenek a 90-es évekbeli viszonyok voltak.

Krusovszky Dénest kérdezi Koncz Tamás

Brutálisan élünk

A kétezres évek elejének Magyarországa számomra már a kiábrándulás nagy időszaka volt – a rendszerváltozás nagy várakozására következően. A szereplők, ha akarom, behelyettesíthetőek akkori közszereplőkkel, de nem ez volt számomra a lényeges. Fel akartam mutatni, hogy hova kerültünk. Ehhez kellett – akkor – az aktualizálhatóság lehetőségét megteremtenem. Az egervári bemutató közönsége nyüszített a röhögéstől – és a fájdalmas fölismerésektől. Ma már nem írnék ilyesmit. Olyanokat írnék, mint a Debrecenben most bemutatott unferlédi. Brutálisan élünk. Brutálisan nem élünk. Nincs kedvem nevetni. Sem nevettetni. Legfeljebb a gyerekeket.

Zalán Tibort kérdezi Koncz Tamás

Örökre turisták maradunk?

Manhattanben az európai könyves akkor is turista, ha épp dolgozni van ott. Emiatt ez a beszámoló meg sem próbálja megmutatni vagy elmagyarázni, hogy milyen, hogyan működik a világ könyvszakmájának centruma. Fogalmam sincs róla, hogyan működik. Miközben úgy alakult, hogy alig több mint egy hét alatt végigültem húsznál több tárgyalást a világkönyves vezetőivel idén februárban (egy céges delegáció tagjaként), és szembe jött pár olyan nyilvánvalóság, ami a magyar szerzők számára nem biztos, hogy nyilvánvaló, de bizonyosan fontos.

Egy magyar könyves gondolatai New Yorkról

Átadták a nagydíjat

„Japánban volt alkalmam látni, hogy mennyire egységesek, akárha valami égi vízmérnök rajzolta volna ezeket a bizonyos csatornarendszereket, és mégis mennyire egyéniek, hogy úgy mondjam, háztájiak ugyanakkor. Szerettem nézni, ahogy a rizstermesztő földművesek felgörgetik súlyos nagy köveiket, ráengedik a hegyi patakok vizeit a földjeikre, majd visszagörgetik őket, kisebb réseiket saját gönceikkel, gúnyájukkal dugaszolva el.” – Tolnai Ottó

Vickó Árpád kapta a Balassi Műfordítói Nagydíjat

Hatvanhatodik találkozó

A hivatalos megnyitóbeszédet Bordás Győző író, a Vajdasági Íróegyesület és az írótábor szervezőbizottságának elnöke tartotta. A szecessziós városháza előtti kicsi tér egy sarkában áll Magyarkanizsa két nagy alkotójának, Koncz István (1937– 1997) költőnek és Dobó Tihamér– Cigonya (1937–1987) képzőművésznek a közös szobra, Dudás Sándor szobrászművész alkotása, s e kedves, mágikus helyen hangzottak el az ünnepélyes szavak.

Bologh István beszámolója a Magyarkanizsai Írótáborról

Felívelő pályán

Büszkén mondhatom, hogy az eredmények bennünket igazolnak. Évről-évre nagyobb könyveladást produkálunk, és 4–5 éve folyamatosan különféle szakmai elismeréseket, díjakat is kapunk. A tavalyi Szép Magyar Könyv versenyen egy Antall József emlékérmes kiállítási katalógusunk volt meg egy külön dicséretben, oklevélben is részesítettek, idén pedig egy gyönyörű facsimile kiadványunk, a Dohnányi-kézirat lett köztársasági elnöki különdíjas. Mindez persze csapatmunka, nem engem, a munkatársaimat dicséri. 

Interjú Boka Lászlóval, az OSZK tudományos igazgatójával, az OSZK Kiadó vezetőjével

Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

 

A könyvfesztiválnak hamar kialakult a koreog-ráfiája: csütörtökön, a megnyitó után átadják a Budapest Nagydíjat, vasárnap zárás előtt köszöntik a kerek születésnapos magyar írókat. Közben pedig reflektorfénybe kerülnek a dísz-vendég országok – idén Szerbia –, jönnek a legjobb európai első könyvesek, és könyvbemu-tató könyvbemutatót követ, mindenütt dedikáló írók. Idén a német irodalom legünnepeltebb íróját, Daniel Kehlmannt köszönthetjük főváro-sunkban. Kehlann 1975-ben Münchenben született, jelenleg Bécsben és Berlinben él. Regényei és esszékötetei már huszonéves korában hatalmas kritikai és közönségsikert arattak, a világhírt A világ fölmérése című regénye hozta meg.  

Péterfy Gergely írása

Új helyszínek felé is nyitunk

A Balassi műfordítói nagydíj alapításának az volt a célja, hogy végre egy állami díjjal is kifejezhessük elismerésünket azon műfordítói teljesítményekért, amelyeknek köszönhetően a külföldi olvasók saját anyanyelvükön ismerhetik meg a klasszikus és kortárs magyar irodalmat. A jelöltekre a saját nyelvterületüket és könyvpiacukat legjobban ismerő külföldi magyar intézetek és a külképviseletek tettek javaslatot, ez került aztán a Publishing Hungary programja szakmai kuratóriuma elé, amely végül a döntést meghozta. 

Hammerstein Juditot Lafferton Kálmán kérdezte

A világ legnagyobb könyve

Eredetileg csak Gutenberg nyomdagépének a hasonmását akartam elkészíteni. Miután sikerült megszereznünk Gutenberg ötszáz évvel ezelőtti 269 betűből álló betűkészletének a másolatát, elkészítettük a betűasztalát vörösfenyőből és az ónémet barokk íróasztalát vadcseresznyéből, ahogy azok annak idején is készültek. Papíripari végzettséggel rendelkező fiam ötlete alapján úgy döntöttünk, hogy nem csak a nyomdagépet készítjük el, hanem megépítünk egy korabeli papírmalmot is. A középkor legnagyobb, hatkalapácsos papírmalmát rekonstruáltuk.

Varga Bélát Lafferton Kálmán kérdezte

Mindennapi penzum

A másik fontos mondanivalóm: itthon huszonöt éve többnyire csak felszínes ismertetések jelen-tek meg könyveimről. A „kalandor” és a „hon-vágy” és a siránkozás. Senki nem próbált meg kánonba helyezni, vagy elemezni, hogy több mint harminc magyar könyvemben tulajdonkép-pen mit is művelek?! Reménykedem, hátha lesz egy filosz, aki rászánna erre a kutatásra egy-két évet!

Ferdinandy Györgyöt Lobello Maya kérdezte

Publishing Hungary – 2017

A jövőben nyitni szeretnénk a spanyol nyelvterület felé, ezért tájékozódás céljából elmegyünk a guadalajarai könyvvásárra, hogy felmérjük, miként tudnánk az amerikai kontinensen hosszabb távú építkezésbe kezdeni. Felkerestük továbbá valamennyi külföldi intézetünket és külképviseletünket célzott kérdőívekkel, melyek arra keresték az átfogó választ, hogy milyen a magyar irodalom pozíciója, ismertsége világszerte. A beérkezett anyagok kiértékelése folyamatban van. A végeredmény biztosan sok tanulsággal szolgál majd.

Hammerstein Juditot Lafferton Kálmán kérdezte

Kiadói perspektívák

Ha a 2016-os rendezvényt egyetlen szóval kellene jellemezni, minden bizonnyal a koncentráltság lenne az a szó. Miközben a világkönyves piaci teljesítménye évről évre nő, a vásár mérete folyamatosan csökken. Ez már a második év, amikor a 7-es és 8-as pavilont nem kapcsolták be a rendezvénybe, mert nem volt rá szükség. Közben pedig a legnagyobb könyves konzorciumok hatalmas standjainak belépő falán egyre hosszabb felsorolás jelzi, hogy mely kiadók tartoznak az adott vezérmárkához.

Szabó Tibor Benjámin beszámolója

Peking Frankfurt

Magyarország régi adósságot törlesztett, amikor elfogadta a részvételt a kínai vásáron, hiszen Kína már 2008-ban díszvendégként mutatkozott be a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. A pekingi megjelenéssel elsősorban az volt a célunk, hogy a szakmai és a szélesebb közön-ségnél egyaránt erősítsük a magyar irodalom helyzetét, megmutassuk a magyar könyvpiacon fellelhető kínai szerzőket és felkeltsük az érdeklődést gyerekirodalmunk, kortárs szerzőink és a magyar klasszikusok iránt. A Balassi Intézet Publishing Hungary programja szervezésében immár a 10. díszvendégség valósult meg Pekingben.

Nyitott Kelet

A Tajpeji Nemzetközi Könyvvásár leginkább a mi könyvfesztiválunkhoz hasonlít (csak sokkal nagyobb méretben): nemcsak szakembereknek szóló programok futottak, de vásárolták is a kiadványokat, jöttek a látogatók, válogattak, nézelődtek. Egy óriási könyvesbolttá alakult a World Trade Center. Miközben azt is be kell vallani, hogy a standok polcképe erősen zavarba ejtő volt. Európai szemmel eldönthetetlen, melyik kiadó mivel foglalkozik.

Tajpeji Nemzetközi Könyvvásár (TIBE) 2016
Szabó Tibor Benjámin beszámolója

Frankfurti Könyvvásár

Valamennyi könyvbemutatónk jól sikerült, különösen Dragomán György kapcsán fordult felénk kitüntetett figyelem. A vásár előtt néhány nappal jelent meg a Spiegel kulturális mellékletében Daniel Kehlmann kritikája Dragomán György Máglya című könyvéről, amelynek a felvezetésében arról értekezett, ha valaki ma a világirodalom centrumát keresi, akkor ne a tengeren túlra, ne Franciaországra vagy Németországra figyeljen, hanem Magyarországra.

Kocsis András Sándorral Lafferton Kálmán beszélgetett

Göteborgi Könyvvásár

A Göteborgi Könyvvásár Európa egyik legfontosabb vására, melyen a tavalyi évben 3254 programot rendeztek 822 kiállító és mintegy 100 ezer látogató részvételével.  Az idei rendezvényen széles kulturális kínálattal mutatkozik be Magyarország a Göteborgi Könyvvásár díszvendégeként: a kortárs magyar irodalom, a magyar történelem, a kortárs zene, a turizmus és a magyar gasztronómia is bemutatkozik a szeptember 24–27. között zajló Göteborgi Könyvvásáron.

Díszvendégség Göteborgban

2015-ben Magyarország egyetlen helyszínen, a svédországi Göteborgban lesz díszvendég. Az előző három éves sikeres részvételt követően kaptuk a meghívást, amely Európa egyik legdinamikusabban fejlődő, leginkább az északi országok kiemelt eseményének számító könyvvásárára szól. A programban elsősorban szemináriumi beszélgetések, könyvbemutatók, dedikálások szerepelnek, de az irodalmi megjelenésen túl fotókiállítások, filmvetítések és zenei program is található a kínálatban.

Látogatórekord a Lipcsei Könyvvásáron

A német nyelvterület legnagyobb irodalmi közönségfesztiválján legutóbb tavaly regisztráltak látogatói csúcsot, akkor négy nap alatt 175 ezren fordultak meg a lipcsei vásárváros csarnokaiban. A Lepizig liest (Lipcse olvas) nevű programsorozat résztvevőivel együtt az idén 251 ezer embert vonzottak a könyvek a szászországi nagyvárosba, a tavalyi 237 ezer után. Az idei vásár kiemelt témája Németország és Izrael viszonya volt, a diplomáciai kapcsolatok felvétele 50. évfordulója alkalmából. A tematikus rendezvényeken több mint 40 szerzővel beszélgettek az irodalomról, előítéletekről, vallásról, történelemről.

A Frankfurti Könyvvásárról

„A Frankfurti Könyvvásár a világ könyviparának nyolc hatalmas emeletes csarnokot megtöltő, évenként megrendezett, őszi rendezvénye. Egy csarnokot a házigazda német kiadók, egyet az angolszászok, egyet a média, egyet a nyomdaipari és könyvkereskedő cégek töltenek meg, a többi csarnokon a világ más országainak kiadói osztoznak. A világméretű seregszemle meghatározás jó pár évvel ezelőtt még helytálló volt, az idei könyves és szerzői jogi vásárra ez azonban már megkérdőjeleződött.” Totth Gitta beszámolója

Az írók feladata

Szeptember 13-án, pénteken zajlott le az első Olvasás Éjszakája, ami minden szempontból sikeres rendezvénynek bizonyult, ahol még a szerzők is jól érezték magukat. De számomra még inkább kérdéses lett, mennyi az író feladata a könyve reklámozásában. (Karafiáth Orsolya írása a Magyar Narancs portálján)

Alulról szagolni

Az olvasás ártalmas, mert elsorvadnak közben az izmaink, tönkremegyünk idegileg, a szemeink meg elromlanak. Az Olvasás Éjszakáján mégis zsúfolásig telt házakkal zajlottak az úgynevezett olvasás-népszerűsítő programok.(Kovács Bálint írása)

ÚKP 2019/4. (LEGFRISSEBB LAPSZÁMUNK OLVASÁSÁHOZ KATTINTSON A KÉPRE!)

 

UKP 2019 12 hatter