– Visszatekintve az idei évre, hogyan értékeli, mennyiben és hogyan sikerült megvalósítani a Publishing Hungary program ez évre kitűzött főbb célkitűzéseit?
Nem szívesen értékelek az év tényleges zárása előtt, hiszen még javában zajlik az aktív munka. Az viszont tény, hogy Publishing Hungary program munkájának köszönhetően idén 13 nagy nemzetközi könyvvásáron jelentünk-jelenünk meg magyar nemzeti standdal, megalkottuk az Balassi műfordítói nagydíj szakmai és jogi hátterét – ez a díj valóban hiánypótló a maga nemében, hiszen egy háttérben működő gárdára irányítja a közfigyelmet. Szeptember végén első alkalommal át is adtuk ezt az elismerést. Ebben az évben is támogattuk számos, elsősorban kortárs magyar irodalmi mű külföldi kiadásának megjelenését, illetve a balatonfüredi fordítóház workshopjait. Nem sikerült azonban az idén megvalósítanunk azt a tervünket, ami egy, a külföldi kiadók igényeire fókuszáló, angol-magyar nyelven elérhető kortárs magyar irodalmi portál létrehozására vonatkozik. Ennek a publikálása átcsúszik 2018-ra.
– A Frankfurti Könyvvásár 130 négyzetméteres magyar standjának tervezését, kivitelezését és felállítását idén a KKM-Balassi Intézet vállalta. A kétségkívül izgalmas és különleges látványelemekből épített standdal több könyvkiadó is elégedetlen volt, mondván nem megfelelő a funkcionalitása. Ön is osztja ezt a véleményt, kívánnak változtatni rajta?
Kérhetem, hogy sorolja fel ezeket a kiadókat és a konkrét panaszokat? A frankfurti standot idén először a MKKE-vel összefogásban valósítottuk meg. Nagy kísérlet volt, mind a kassákista-futurista dizájn, mind az együttműködés tekintetében. Egyébként a dizájn és a funkcionalitás összehangolása mindig és minden projekt esetén nehéz feladat. Vannak tanulságok, ezeket közösen kiértékeljük, és természetesen ezek figyelembevételével dolgozunk tovább. Összességében a standnak nagyon jó fogadtatása volt, az odalátogatók és tudomásunk szerint a kiadók részéről egyaránt.
– Egy áprilisi interjújában azt nyilatkozta, hogy nyitni szeretnének a spanyol nyelvterület felé. Hol tartanak az ezzel kapcsolatos tájékozódások, előkészületek?
A „meghódítandó” nyelvterületeket illetően két egyszerű szempontot tartunk szem előtt: az egyik, hogy jelen legyünk a régió (értve ezalatt a V4-es országokat, a szomszédos országokat, a Duna menti régiót) irodalmi köztudatában, a másik, hogy a legnagyobb világnyelveken értékelhető mennyiségben legyen elérhető a magyar irodalom. Spanyol és francia megjelenésekben nem jeleskedünk; ebben szeretnénk változásokat elérni. Elindítottuk egy spanyol nyelvű online magyar irodalmi adatbázis létrehozását; a fontos spanyol megjelenések támogatása közül pedig kiemelném Krasznahorkai Sátántangóját, amely a napokban jelent meg a neves Acantilado kiadónál.
– Ez év szeptemberében pedig Adan Kovacsics spanyol műfordító kapta meg a Balassi műfordítói nagydíjat, amelyet első alkalommal ítéltek oda. Miért tartották fontosnak a díj megalapítását? Kik döntenek a díjazott személyéről és mivel jár a díj odaítélése?
A Balassi műfordítói nagydíj alapításának az volt a célja, hogy végre egy állami díjjal is kifejezhessük elismerésünket azon műfordítói teljesítményekért, amelyeknek köszönhetően a külföldi olvasók saját anyanyelvükön ismerhetik meg a klasszikus és kortárs magyar irodalmat. A jelöltekre a saját nyelvterületüket és könyvpiacukat legjobban ismerő külföldi magyar intézetek és a külképviseletek tettek javaslatot, ez került aztán a Publishing Hungary programja szakmai kuratóriuma elé, amely végül a döntést meghozta. Az idén 16 nyelvterületről 19 jelölt közül választhatott a grémium, amelynek tagjai a Magyar Írószövetség, a Szépírók Társasága, a Magyar Művészeti Akadémia, a Balatonfüredi Műfordítóház, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Fiatal Írók Szövetsége, a Magyar PEN Club és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Magyar Irodalom és Kultúratudományi Intézet képviselői. A jelöltek listájából összeállt egy három névből álló shortlist, ezeket a kuratórium tagjai egyenként sorrendbe állították. Így lett a győztes a magyar származású, chilei születésű Adan Kovacsics, aki mintegy félszáz szépirodalmi művet fordított magyarról spanyolra, kiemelkedő minőségben. Maga a díj oklevéllel, egy Friedrich Ferenc szobrászművész által tervezett bronz kisplasztikával és 3500 euró pénzjutalommal jár.
– A 2012-ben útjára indított Publishing Hungary program mekkora költségvetéssel gazdálkodhat jövőre, mik lesznek a program kiemelt rendezvényei, hol lesz díszvendég Magyarország?
Az idei évhez hasonló költségvetéssel tervezünk jövőre is. A program immár hagyományosnak mondható, stratégiailag kihagyhatatlan megjelenései mellett – ilyen például a lipcsei, a bolognai, a frankfurti, a bécsi és valamelyik lengyel könyvvásáron való szereplésünk – új helyszínek felé is nyitunk. Terveink között szerepel a januári újdelhi könyvvásár, a februári Salon du Livre Brüsszelben, ősszel pedig a mexikói Guadalajara. 2018-ban a ljubljanai könyvvásár díszvendége leszünk, ám tudni kell, hogy egy-egy ilyen megtisztelő státusz nem csak az adott évben ad feladatot. Legalább egy előkészületi évvel és ugyanennyi utógondozással is számolni kell. Így térünk vissza jövőre Pekingbe a 2016-os díszvendégségünk után, illetve látogatunk ki felmérni a szöuli és a teheráni könyvvásárt – mindkettőtől kaptunk felkérést egy 2019-es kiemelt részvételre. A 2019-es évre vonatkozóan egyébként Pozsonyban már vállaltuk a díszvendég szerepet. A díszvendégségeket nem csak látványos standban és a programok gazdagságában mérik: a felkészülés oroszlánrésze a megfelelő számú magyar irodalmi mű lefordíttatása és megjelentetése az adott országban.
Az interjút Lafferton Kálmán készítette
