„…Európában azért dolgozunk, hogy élhessünk,
itt pedig [New York-ban] azért élünk, hogy dolgozzunk.”
Donáth Mirjam

New York a munkáról szól, mondja egy magyar lány a közel tíz éve készült dokumentumfilmben. A Times Square-en sétál, miközben filmezik, aztán a munkahelyére, a Reuters hírközpontjába lép be, és két ellentétes dolgot lehet látni az arcán. Az egyik a fáradt beletörődés: európai ember nehezen érzi komfortosnak a mérhető teljesítményekre és az állandó hajtásra épülő amerikai üzleti világot. A másik, ami látható, az annak tudata, hogy mégis, hogy minden embertelensége ellenére tény azért, hogy a világ gyújtópontja az a lüktető valami, aminek ő az egyik tisztségviselője. És ha valaki a világ közepén dolgozik, elérte, amit szakmailag el lehet. 

Manhattanben az európai könyves akkor is turista, ha épp dolgozni van ott. Emiatt ez a beszámoló meg sem próbálja megmutatni vagy elmagyarázni, hogy milyen, hogyan működik a világ könyvszakmájának centruma. Fogalmam sincs róla, hogyan működik. Miközben úgy alakult, hogy alig több mint egy hét alatt végigültem húsznál több tárgyalást a világkönyves vezetőivel idén februárban (egy céges delegáció tagjaként), és szembe jött pár olyan nyilvánvalóság, ami a magyar szerzők számára nem biztos, hogy nyilvánvaló, de bizonyosan fontos.

Az első, ami feltűnik az egyszeri könyvesnek, hogy bár a világ nagy könyvsikereinek 80%-a ebből a városból indul, New Yorkban mennyire nincsenek könyves plakátok az utcákon, és mennyire nincsenek könyvesboltok sem az egész belvárosban. Egyetlen outdoor plakát jött szembe a nyolc nap alatt, és könyvesboltokat ugyan láttam, voltunk a híres Strandben és pár Barnes&Noble üzletben (amik egyszerre könyvesboltok, papír-írószerkereskedések és ajándékboltok), de az a könyvesbolti gazdagság, amit Budapesten megszoktunk, New York-ban ismeretlen. Pár helyre lehet csak menni, ahol széles kínálattal találhat könyveket az olvasó (igaz, mondjuk, hogy ugyan-akkor rengeteg pici üzlet van, ahol speciális tematikájú könyvritkaságokat kaphatunk nagyon drágán, láttam például falatnyi butikot, ahol beat könyveket árultak, és csak azt).

Idehaza, amikor könyv-szakmáról beszélünk, mindenki a szerző-kiadó-könyvkereskedő hármasára gondol, a tartalomfejlesztési és termék-irányítási folyamatok arról szólnak, hogy a szerző kiadót keres magának, a kiadók műveket és szerzőket keresnek, aztán a produktumot a kereskedők segítségével megpróbálják eljuttatni az olvasókhoz. New Yorkban ez nagyon másképpen van (és mivel a világgazdaság szerkezeti jellemzőit, nemcsak a könyvesben, hanem minden ágazatban a legerősebb szereplő szokása határozza meg, ezért valójában az összes jelentős piac átvette New York működését). A szerzők Manhattanben nem keresnek kiadókat, a kiadók pedig a legritkább esetben állnak szóba szerzőkkel, vagy pláne műfordítókkal. Egy közvetítői rendszer végzi a tartalmak előszelektálását, és ez a rendszer folytatja le a tárgyalásokat a kiadókkal, a szerzőnek nem kell értenie az üzlethez, nem kell mással foglalkoznia, mint ami a dolga, mert létezik egy üzletág, aminek pont ez a feladata. Ezek a közvetítők az irodalmi ügynökségek. A kiadók csak bennük bíznak, ezért egy New York-i pályakezdő feladata az, hogy jó ügynökséget találjon magának. Tudjuk, hogy Amerikában a kiadott könyvek csupán három százaléka műfordítás, de ezek is ugyanebben a struktúrában jönnek létre, vagyis, ha egy magyar író amerikai kiadást szeretne a könyvéhez, nem műfordítóra van szüksége, és nem is kiadókat kell megkeresnie, mert ez ott nem így működik. Találnia kell egy jó ügynökséget, amelyik fantáziát lát a műveiben. Ha ez sikerül, onnantól kezdve az ügynöke majd elintézi helyette a fordítások elkészítését és a kiadókeresést, az alkudozást és minden üzleti ügyet. A legjobb ügynökségekhez bekerülni szerzőként, persze, ugyanolyan nehéz egy szerző számára, mint idehaza bekerülni egy jó kiadóhoz. Minden könyvtípusnak megvannak a saját ügynökségei, és minden területen létezik a legjobbak szűk köre, ahonnan szinte bizonyosan a nagy kiadókhoz vándorolnak a kéziratok. A szépirodalmi területen ilyen a The Wylie Agency, amelynek alapító vezetője, Andrew Wylie a legszeretetteljesebb vendég-látónknak bizonyult, a női könyvek területén kiemelkedő eredményeket ér el a Wall Street szomszédságában üzemelő Park Agency, a virulens (gyorsan felfutó, és hamar lecsengő) könyvek piacán pedig vezető szereplő a The William Morris Endeavor, amely egy egész felhőkarcolót elfoglal, és amely nem is csak irodalmi közvetítéssel foglalkozik, hanem az egyik legfontosabb színészügynökség is, ők voltak Charlie Chaplin és Marilyn Monroe ügynökei is, de ők képviselik Paula Hawkins-t, aki A lány a vonaton című könyvével elsöprő sikert aratott pár éve, és közvetítik Oprah Winfrey műveit, amelyek idehaza talán kevésbé ismertek, de Amerikában a legnagyobb könyvsikerek között találhatók, mivel Oprah jelenleg a legfontosabb tévés műsorvezető az Egyesült Államokban.

Nagyon látványos, és mind a magyar szerzők, mind a magyar kultúráért közösségi szinten felelős döntéshozók számára fontos jellemzője Amerika (és valójában a világ) könyvszakmájának, hogy nincs, nem létezik önálló szépirodalmi intézményrendszere. Ezt el kell felejteni. A szerző-ügynök-kiadó-kereskedő-recepció láncban az ügynökségi szint az utolsó, ahol még előfordul specifikáció, de különben ugyanazok a könyvkiadók adják ki a szakácskönyvet, a bestsellereket és a Nobel-díjas verseskönyveket, ugyanolyan módon beszélnek mindegyikről, egyként a kultúra részének fogadva el ezeket, ugyanazon (jellemzően számszerűsíthető) szempontok alapján ítélik meg a műveket, és magától értetődő módon egyazon méltóság illeti meg bármely könyvtípus szerzőjét, ügynökét, kiadóját. Van ugyanakkor a tartalmak származási helyének egy kimondatlan, de érzékelhető bizalmi indexe. Ha valami Skandináviából érkezik, azt könnyebben elfogadják, mert már számos skandi sikerre volt példa. Larsson, Nesbø, a többi regényíró, meg az északi vendéglátást bemutató szakácskönyvek törték az utat, és ezek hátán aztán az olyan, finomabb szerzők is beépültek a piacra, mint Oksanen vagy Loe. Nincs értelme próbálkozni sem, mert nem lehet ebbe a szisztémába kizárólag szépirodalommal bekerülni, mert a bizalom nem esztétikai, hanem üzleti természetű, és ezért a sokrétű, meggyőző piaci eredményekre épül. Ezért is van az, hogy a NORLA vagy FILI (a norvég és finn kulturális támogatásokat bonyolító intézetek) könnyen és gyorsan adnak támogatást nemcsak szépprózájuk külföldi kiadására, de a krimik és szakácskönyvek megjelentetésére is.

New York egy mákony az európai könyvesnek. Az amerikaiakra jellemző felszínes, de nagyon erős udvariasság szinte azonnal otthonossá teszi a szakmai munkát, és az, hogy döntéshozókkal tárgyalsz hamarosan megjelenő világszenzációkról, egy kicsit mindenkivel elhiteti, hogy része a nagy folyamatoknak, hogy számít, amit csinál. És tényleg számít, persze. Nekünk számít. Még ha a folyamatok nélkülünk is alakulnak olyanná, amilyenné. Annyi bizonyos, hogy Amerikába (és a külföldi piacokra) nem betörni kell, ha-nem először is megismerni a működésüket, természetüket. Különben örökre turisták maradunk.

Szabó Tibor Benjámin
könyvkiadó
Athenaeum/Partvonal
Líra Kiadói Csoport