05:34

Nő: Este a teraszra teregettem, a fürdőszobában csak bepállik nekem, hiába nyitva az ajtó, itt legalább mozog a levegő. Kimentem a kávéval, száradnak-e a ruhák, tavaszillat. Olyan erős, olyan intenzív orgonaszag a nedves-fényes hajnalban (anyám, miket mondok, nedvesfényes, ez már Salamoni perverz), hogy szinte visszalök a szobába. Azonnal lerakom a kávét, azt se érezzem mellé. Jöjjön, töltsön fel. Nyomjon fel valami a plafonra.

Tavaszkapu felnőtteknek 3.

Szerda

05:24

Nő: "A Bogáncs utcából jelentjük: felvirradt a nagy nap nagy napja a felhők mögött! Ránk köszöntött április tizenhatodika, szerda napja! Éljen a SZERDA!"

Eleve korán akartam kelni, elpakolni mindent, hogy azt hidd, amikor belépsz, hogy mindig pedáns rend van. Korán akartam kelni, de nem negyed hatkor. Valami kicsiklandozott az ágyból.

05:25

Nő: Hát elég hülyén néz ki ez a csiklandozás, de nem tudom, hogyan kell törölni egy beírást. Basszum. Húzod majd a szád.

05:26

Nő: De hát te követeled, hogy kereken és egyszerűen fogalmazzak, „ha mondasz valamit, szabatos legyen!” úgy értjük meg egymást. Kicsiklandozott. Hogyan fogalmazzam kerekebben és egyszerűbben? Kicsiklandozott a hiány. Hiányod? Hiány(od). Most, hogy ma végre szerda, kicsiklandozott, hogy a kurva életbe.

05:28

Nő: Talán ezt se kellett volna. Két törlendő több mint egy.

05:29

Nő: De te hol vagy? Miért nem vagy ébren? Ötkor mindig gépnél látlak, mi van? Persze lehet, hogy azért nem kelsz négykor, mert ma nem dőlhetsz le délután egy órára, meg aztán… Meg aztán. Hm. Hosszú napod lesz J, rápihensz előre, hihi!

Ügyes férfi, így is kell. Szeretem az ügyes férfit. Általánosítsunk: a nők szeretik az ügyes férfiakat. Az ügyes férfiak szeretik azokat a nőket, akik őket szeretik. Ez kicsit bonyolult, de jól hangzik. Helyileg a következőképpen értelmezhető alap: én szeretem az ügyes férfit, aki te vagy, te szereted a nőt, aki szeret. Amiből nem következhet más: mi szeretjük egymást. Ha az állításra tényként tekintünk, akkor egy szerelmespárt látunk a hajnali tájban. Mi tehát szerelmespár vagyunk. Olyan szerelmespár, akik ritkán hódolnak a szerelem szenvedélyének. Sajnos.

05:32

Nő: De legalább nem unják meg! Hihi!

A pozitív hozzáállás mintapéldája.

Hiányozzon pozitívan!

Ó, szentséges szűzmari, miért nem rendesek a dolgok? Miért ünnep nekem, ha megérinthetem a kedvest? Mit ünnep, sátoros ünnep!

05:34

Nő: Este a teraszra teregettem, a fürdőszobában csak bepállik nekem, hiába nyitva az ajtó, itt legalább mozog a levegő. Kimentem a kávéval, száradnak-e a ruhák, tavaszillat. Olyan erős, olyan intenzív orgonaszag a nedves-fényes hajnalban (anyám, miket mondok, nedvesfényes, ez már Salamoni perverz), hogy szinte visszalök a szobába. Azonnal lerakom a kávét, azt se érezzem mellé. Jöjjön, töltsön fel. Nyomjon fel valami a plafonra.

05:40

Nő: Ez a tavasz különös. Korán érkezett, aztán elmúlt, jött megint és újra, de mintha nem forgatott volna fel mindent, mint akár tavaly.

05:51

Nő: Azért lassacskán előbújhatnál a meleg ágyból, kezdődik a nap. Murcit már keltettem, mert nulladik órában uszodába megy. Ezek se normálisak szerintem. Akik kitalálnak ilyesfélét. Ez még hagyján, hogy Murci, de mi lesz, ha Jutka is nulladikozik, szegénykém lábon alszik még egy órát ébredés után, attól félek, a fülébe rakja a reggelit.

05:59

Nő: Ez több a soknál. Soha nem aludtál hatig. Nálunk indul a nagyüzem. Eltöltöttem úgy félórát a monitor előtt a drága reggelből, hogy azt vártam, mikor gyullad ki a zöld lámpád. Beteges. Orvoshoz akarok menni. Meg kell nézetnem magam. Mi is az a szer, amit a katonák kávéjába raknak? Azt akarok szedni. Nem jut eszembe.

06:29

Nő: Még mindig semmi. Hogy lehet a semmi neve „zöld csillanás”? Zöld csillanás, ami nincs. Mint egy természetfilm címe – dilettáns szerkesztővel

Eszembe jutott a katonabaj gyógyszere. Bróm. Bróm kéne, bróm nagykanállal.

06:32

Nő: Murci elment félkor. Hétkor kezdenek. Te sehol.

07:25

Nő: Most már nekem is indulnom kell.

07:26

Nő: Ébren vagyok egyáltalán? Alszom még? Fél nyolckor még nem lökted be a gépet? Szerintem nem keltem még fel, álmodom, aztán majd nevetek rajta, hogy álmomban rám hoztad a frászt? Létezel egyáltalán? Vizionállak? Megjelenő betűk ezen a rohadt monitoron? Most még annyi se?

Remélem, nincs bajod.

08:46

Nő: Jól van, jól. Itt vagy végre!

08:46

Nő: Jó reggelt! Jelentkezem!

08:47

Nő: Látom a zöld lámpát, már csak nyolc percem van, szólalj meg!

08:47

Nő: Annyi a kérdés, hogy minden rendben van-e, úgy történik-e, ahogy elgondoltuk.

08:50

Nő: Na ne! Rögtön vége a szünetnek. Gyere a géphez, gyere, gyere már!

08:50

Nő: Rád csörögtem telefonon, arra se reagálsz. Negyed nyolckor is kerestelek, arra se válaszoltál. Élsz egyáltalán?

08:50

Nő: Mennem kell, kezdődik az órám.

08:51

Nő: Úton vagy? Hm? Ilyenkor miért nem hangosítod vissza az a rohadt hangszórót? Máskor is jártunk így.

08:51

Nő: Úton nem lehetsz, ha kettőkor a hagyatéki közjegyző, miiiiiiiiiii vaaaaaan??????????

09:09

Ffi: A másik szobában telefonáltam, unokabátyám hívott a madzagoson a hagyaték miatt, de sehogy nem tudta úgy előadni, hogy értsem, mit a lószart akar. Részeg volt, vagy csak másnapos, mint szamár, minden mondatban egyszer benne, hogy de édes testvérkém, és hogy mi, testvérek tartsunk össze, inkább kétszer. Azt meg, hogy mi van, nem értettem. Lehet, képviselnem kellene őt is a tárgyaláson, de papírok nélkül nem lehet. Ezek ezer papírt kérnek.

11:20

Nő: Végre. Akkor minden a megbeszéltek szerint. Én meg nem tudtam belépni reggel óta, ilyen hülye szerdát még nem látott a világ, mindenki megőrült, talán az eső miatt. nem tudom. A bátyád ne izgasson. Semmi ne izgasson. Nyugi és napfény.

11:21

Ffi: Csak téged ne izgasson, ami van még.

11:21

Nő: Mondd. De finom légy!

11:22

Ffi: Rendben, finoman. Nem egyedül megyek a tárgyalásra. M. reggel kinézett az ablakon, azt mondja, rögtön zuhog, ne buszozgass, ne tekeregj Pesten az esőben, azt se tudod pontosan, hová kell menned, a taxi fél egyre előáll, a cím megvan, a GPS elkormányoz bennünket a jegyzőhöz, amúgy is kíváncsi vagyok rá, hogyan működik a hagyatéki.

11:24

Nő: NEEEEEEEEEM! Nem és nem!

11:26

Ffi: Nincs minden veszve. Már este láttam rajta, hogy valamit tervez, a dolgozószobából csináltam egy hangos kamubeszélgetést váci galériás haverommal, tudod, akivel közös bizniszünk volt a Majorossy-képekkel, M. ismeri őt. Véletlenül nyitva hagytam az ajtót, hogy hallja. A mostani állapotok szerint a tárgyalás után találkozom a galériással, ő visz Vácra, nála alszom, megcsináljuk végre a papírokat, kell az elszámoláshoz – ez a legfőbb indok – és kilencre tőle megyek a hagyatéki helyszíni szemlére az ügyintézőkkel.

11:28

Nő: Cifra. Bonyolult. Ügyes legyél. Hol van benne bukta?

11:30

Ffi: Szerintem jó terv, nem látok buktát, bár M. kiszámíthatatlan.

11:31

Nő: Nem örülök.

11:33

Ffi: Ki örül?

08:34

Nő: Ügyes legyél, szívem!

11:35

Ffi: Igyekszem. A lényeg, hogy ne gyere fb-n, ne telefonálj. Egy óra múlva mellette ülök a kocsiban, kettőtől mellettem ül majd a hivatalban, a gép felhangosítva, a telefon is, látja, hallja, amikor keres valaki, ha reagálok, rákérdez, ki volt az, rákérdez, mert mindig rákérdez.

11:38

Nő: Rendben. Várlak.

11:38

Ffi: Négykor, ha lehet, korábban jövök, remélhetőleg menetből.

11:40

Nő: Várom a négy órát. Jajajajaj. Szia. Ismered a menetrendemet, tudod, ha találkozunk, hol találkozunk, vagy pedig a Bogáncs utca, és sietek haza.

16:01

Nő: Négy óra, és semmi hír a kedvesről.

17:02

Nő: Öt óra, és semmi hír a kedvesről.

17:30

Nő: Na, most adtam fel a reményt. Kész. Ennyi volt a szerdámnak. Fogadtam volna rá, hogy neked is hiányzom, hogy jössz, itt leszel. Nagy pénzben fogadtam volna. El is veszítem a nagy pénzt, ha fogadok. Ilyen az én szerencsém.

17:41

Ffi: Vácról. M-mel. Túl az örökbejáráson, kettő óra tízkor azonnal felkerekedtünk, nem vártak holnapig a hivatalban, irány Vác. M. most felment egy évfolyamtársát köszönteni, én leültem egy kocsmában, hogy várjam a nem létező „papírokat”. Aztán majd mondok valamit, hogy miért nem hozták. Milyen jó, mondja M. lefelé jövet a kettesen, hogy így sikerült, nem kényszerülsz rá, hogy idegennél aludj. Igen, mondtam.

Sajnálom. Nagyon sajnálom. Nem tehettem semmit. Otthonról jelentkezem.

18:34

Nő: Remek. Mondhatom, remek. Otthonról jelentkezel. Nem káromkodok, mert nem illik. Ez az utolsó levelem. Utolsó levélben egyáltalán nem illik. Elköszönni szépen, azt illik. Megköszönni az együtt töltött boldog napokat, azt illik. Hogy a kibaszott kurva élet nem verné bele mocskos farkát! Bocsánat. Kicsúszott.

Most gyengéd szeretettel, türelemmel, aprólékos gonddal, anyai „rádgondolással”, ahogy Ady mondaná, összeszedem az összes itt lévő cuccodat, zoknitól az öreg Nokia-töltőig, zsákba szedem, bekötöm, és szeretettel kikúrom a kuka mellé. Semmi nem maradhat. Semmi ne emlékeztessen rád.