Jonathan Franzen amerikai író vehette át a Budapest Nagydíjat Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettestől és Kocsis András Sándortól, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) elnökétől a 22. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál csütörtöki nyitónapján.

A magyar fővárosnak a minőség mellett kell letennie a voksát. Nincs ez másként Jonathan Franzen esetében sem: személyében a magyarok az egyik legelismertebb amerikai írót köszönhetik, akinek Szabadság című regényét az egész világon osztatlan elismerés illette - szólt a díjazott egyik főművéről a Budapest Nagydíj átadása előtt Szalay-Bobrovniczky Alexandra.

Mint emlékeztetett, a regény egy házaspár története, de az események körbeölelik kettejük családfáját. Mi a szabadság, létezik-e egyáltalán, és ha igen, mit kezdjünk vele? Ezek a Szabadság című regény által felvetett legfontosabb kérdések - mondta el a főpolgármester-helyettes, hozzátéve: Jonathan Franzen munkájából rengeteg bölcsesség olvasható ki.

Háy János író laudációjában felidézte első találkozását Jonathan Franzen egyik regényével, bevallva, hogy annak vastagsága kezdetben elriasztotta az olvasástól.

„Nehezen indult, nehéz szöveg, aztán csak azt veszem észre, hogy megyek bele, s már nem szótárazok, csak haladok előre, mert bár az angol tudásom nem ívelt fel, de egyszer csak elkezdtem érteni 'franzenül'” - emlékezett, hozzátéve: a szöveg „gyanakvó” olvasóként is magával ragadta, így szinte minden szereplővel azonosulni tudott.

„Nem kockázatmentes Franzent olvasni, megroppantja az élettel szembeni védőburkunkat, nem azért, hogy jó vagy rossz szivárogjon be a repedéseken, hanem azért, hogy bejusson a valóság, az élet a maga kockázatával. De ő is kockáztat, nem kívülről ábrázol, nem föntről lefelé, nem bíró, nem ítélkező, esendő, ahogyan esendők a szereplői is, ahogyan esendőek vagyunk mindahányan” - beszélt a fesztivál díszvendégéről.

Jonathan Franzen a díj átvétele után hosszasan méltatta magyar fordítója, Bart István munkáját, amely nélkül ő sem kaphatta volna meg ezt az elismerést. Az amerikai író elmondta: számára egyszerre tűnik valószerűtlennek és csodálatosnak a színpadon állni ennyi ember előtt, akik a tiszteletére gyűltek össze.

Számomra egyfajta drog, ha aktívan élvezem egy regény írását. Ráadásul olyan drog, ami nem viszi, hanem hozza a pénzt - mondta Jonathan Franzen világhírű amerikai író, a 22. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége a rendezvény csütörtöki, Winkler Nórával folytatott pódiumbeszélgetésén.

„A szöveg, amit írok, menekülési útvonalat jelent a világtól. Megnyugvást hoz, csökken minden aggodalmam, amikor írok. Komoly agymunka, mert közben egyfolytában fejben kell tartanom ötezer dolgot, fizikailag viszont teljesen lestrapál” - fogalmazott Jonathan Franzen.

Az írónak eddig három kötete jelent meg magyarul: az egyaránt az amerikai Közép-Nyugaton játszódó Javítások és a Szabadság című regény, valamint a Könyvfesztiválra időzített memoár, a Diszkomfortzóna - mindhárom az Európa Könyvkiadónál.

Az 55 éves Jonathan Franzen felidézte, hogy bár már a nyolcvanas években írt - első regénye, a The Twenty-Seventh City 1988-ban jelent meg -, 2001 óta övezi óriási érdeklődés a munkáit. A Javítások egy héttel az Egyesült Államokat ért terrortámadás előtt egy héttel jelent meg. A Javításokért Franzen megkapta az amerikai Nemzeti Könyvdíjat.

„Leginkább a nagy német modernektől tanultam meg, mi az irodalom. Németországban komoly irodalmi képzést kaptam, de az első írásaim nem arattak sikert és újra meg kellett terveznem, hogyan lehetne írnom az aktuális világról, a jelenről, mi lehet különleges. Rájöttem, hogy akkor járok jobban, ha kicsit személyesebbre veszem, saját élményekre, tapasztalatokra alapozok. Így született meg a Javítások” - fejtette ki az amerikai író, aki a Swarthmore College-ben hallgatott németet, és később Münchenben, majd Fulbright-ösztöndíjjal Berlinben is tanult.

A Javítások egy közép-nyugati középosztálybeli család életét mutatja be több évtizeden át, egy kiüresedett karácsonyi összejövetel apropóján. A Szabadságban (2010) egy liberálisnak, környezettudatosnak elkönyvelt közép-nyugati családon keresztül az amerikai szabadságeszmény illúzióival számol le.

„Az Ohiótól Nebraskáig terjedő Közép-Nyugatról származom, nem tudom, jelent-e ez valamit kulturális értelemben. Családregény-írónak nem tartom magam, regényeimben a család inkább csak rendező elv” - jegyezte meg Franzen, aki ma már sok mindent másként lát, mint amit a Javításokban leírt.

Hozzátette: az írás folyamat, ami által az ember saját magává válik, és ehhez fel kell nőni. Az író kitért arra, hogy amikor a Javításokat írta, dühös volt, a Szabadság írásakor viszont már világhírű, boldognak érezte magát, jól élt.

„Elkezdtem madarakat figyelni, ami jó mulatság volt, ráadásul a madarakkal egy tájat is le lehet írni a regényben” - mondta. A madárfigyelés a Könyvfesztiválra magyarul is kiadott, eredetileg 2006-ban megjelent Diszkomfortzónában is szerepel: a Franzen első húsz évére visszatekintő memoárban szintén egy kisváros fojtogató családi légköre bontakozik ki.

„Sokszor évekig tart egy regény megírása, ezen belül az számít jó napnak, ha napi ezer szót le tudok írni. A madármegfigyelés 2002 és 2004 között is menekvés volt számomra, amikor nem írtam” - mondta Jonathan Franzen.

Új regényét, az idén ősszel megjelenő Purityt - amely egy kontinenseket és évtizedeket átívelő többgenerációs eposz lesz - három barátjának mutatja meg, több részletben. „Régebben nem voltam magabiztos, mostanában egyre szívesebben mutatom meg a dolgaimat szerkesztőknek”.

Jonathan Franzen szerint a valóság és a kutatás többször az író ellensége, mint szövetségese. „A sztori számít, minden történetben elég néhány fontos tény rögzítése”.

Jonathan Franzen

Az amerikai irodalom sztárja és fenegyereke, Jonathan Franzen 1959. augusztus 17-én született az Illinois állambeli Western Springsben, apja svéd származású volt. A Swarthmore College-ban tanult németet, majd a képzés részeként 1979-ben és 1980-ban Münchenben tanult és ott kapott diplomát. 1981-ben éa 1982-ben Fulbright-ösztöndíjjal tanult Berlinben.

Tanulmányai végeztével megnősült, Bostonba költözött, megpróbált regényíróként érvényesülni. Ez csak valamivel később New Yorkban sikerült neki, 1988-ban megjelent a The Twenty-Seventh City (A huszonhetedik város) című könyve. A történetben szereplő irodalmi alakok szülei generációját jelenítik meg. 1992-ben publikálta az Erős rengés című családregényét, amely egy diszfunkcionális család életének bemutatásán keresztül a humánökológia globális problémáit feszegeti.

2001-ben jelent meg Javítások című regénye, amely nemzetközileg is ismertté tette nevét, 35 nyelvre fordították le és elnyerte vele az Egyesült Államok Nemzeti Könyvdíját is. A regény azért is a figyelem középpontjába került, mert a híres tévés személyiség, Oprah Winfrey kiszemelte könyvklubja számára, de az író végül nem ment el a műsorba. (Évekkel később a Szabadság című regény bemutatásakor békültek meg egymással.) A Javítások kultregény lett, az HBO sorozatot forgatott belőle Ewan McGregor főszereplésével.

A 2009-ben megjelent Szabadság című regénye végleg a legnagyobbak közé emelte. Ez az Updike utáni amerikai családregény a szerelem és házasság egyszerre komikus és tragikus jelenkori rajza, a szabadság fogalmával, gyakorlatával együtt járó kísértések, terhek nyomasztó súlyának érzékeltetése. A regény egy sor irodalmi díjat söpört be, felkerült a The New York Times "2010 tíz legjobb könyve" listájára. A kritikusok szerint Joseph Heller 22-es csapdája óta egyetlen regény sem kavarta fel ennyire a közvéleményt.

Regényei mellett esszégyűjteményeket is közreadott How to Be Alone (Hogyan legyünk egyedül) címmel 2002-ben, 2012-ben pedig Farther Away (Még távolabb) címmel. Ő a producere az Emptying the Skies (Az ég kiürítése) című dokumentumfilmnek, amely az énekesmadarak megmentéséért folytatott küzdelemről szól. A film alapjául hasonló című, a The New Yorkerben megjelent esszéje szolgált.

A budapesti könyvfesztiválra jelenik meg magyarul 2006-os Diszkomfortzóna (The Discomfort Zone) című önéletrajzi esszégyűjteménye.

Jonathan Franzent 2012 márciusában beválasztották az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémia tagjai közé. 2012-ben a 62. Guadalajara Nemzetközi Könyvvásáron elnyerte a frissen alapított Carlos Fuentes-díjat. Szerepelt a Time magazin címlapján is, ami ritkaságszámba megy, Stephen King óta ő volt az első író, aki a címlapra került.

MTI–Fotó: Kovács Tamás