Szvetlana Alekszijevics kapja az irodalmi Nobel-dijat

A testület indoklása szerint a díjat a 67 éves szerzőnek „polifonikus írásaiért ítélték oda, amelyek a szenvedésnek és a bátorságnak állítanak emléket korunkban”. Szvetlana Alkeszijevics Ukrajnában született 1948. május 31-én ukrán anyától és fehérorosz apától. A Szovjetuniót „alulnézetből”, a hétköznapi ember szemszögéből bemutató regényeivel vált ismertté. Az 1979-1989-es afganisztáni háborút feldolgozó – magyarul Fiúk cinkkoporsóban címmel megjelent – kötetéhez például több mint ötszáz mélyinterjút készített háborús veteránokkal és az elesett katonák hozzátartozóival. Interjúk alapján készült magyarul szintén megjelent kötete, A háború nem asszonyi dolog is, amelyet azokról a nőkről írt, akik a Vörös Hadseregben harcoltak.

Alekszijevics újságíróként és tanítóként dolgozott Minszkben. A háború nem asszonyi dolog volt az első könyve. A regény 1983-ban készült el, de csak 1985-ben, a Gorbacsov-féle peresztrojka kezdetén jelenhetett meg. A kötet miatt, amely kétmillió példányban kelt el, időközben a perbe fogták az 1941–1945-ös háború emlékének megsértése vádjával és elbocsátották állásából.

A rendszerváltás után a fehéroroszországi diktatúra kialakulásával ismét ellenzékivé vált, tíz évig nem is lakhatott hazájában, könyveit betiltották. 2011-ben visszaköltözhetett Minszkbe, de munkái továbbra is indexen maradtak, és csak Oroszországból behozott csempészáruként voltak hozzáférhetők. Könyveit mind a mai napig nem adják ki, elmondása szerint nem szólalhat fel nyilvános eseményeken, és a televízióba se hívják soha.

Szvetlana Alekszijevicsről úgy tartják, hogy nagyszerűen és alázattal írja le az oroszok, fehéroroszok és ukránok életkörülményeit és szenvedéseit. Ez jellemzi a szovjet birodalom bukása után készült munkáit is, amelyek a szabadság és a jólét iránti beteljesületlen vágyakozás tragikus krónikái. Magyarul novemberben jelenik meg új könyve Elhordott múltjaink címmel az EurópaKönyvkiadó gondozásában.

M. Nagy Miklós, a kiadó igazgatója az MTI-nek elmondta, a kötethez – éppúgy mint korábbi műveihez – Alekszijevics interjúk százait készítette el. M. Nagy Miklós kiemelte: Alekszijevics műfajteremtő író, aki „mindig nagyon ügyel arra, hogy megőrizze a dokumentarista jelleget”.

Az új kötet fordítója, Iván Ildikó szerint a Svéd Akadémia gyakran választ olyan díjazottat, aki hiteles médium lehet egy adott problémakör, térség, történeti eseménysorozat megértéséhez. Szerinte Szvetlana Alekszijevics éppen ilyen, általa átélhetővé, megérhetővé válik a szovjet múlt, a posztszovjet világ hétköznapjai, traumái. Az írónő művei megmutatják, milyen sorsok, milyen életek jellemezték a térséget.

A kommunizmus világának régészeként emlegetett szerző szerint a rendszerváltás óta eltelt évek mérlege néhány győztes és rengeteg vesztes. A 67 éves író egy alkalommal úgy fogalmazott: „Azt hittük, hogy a Szovjetunió bukása örökre eltemeti a kommunizmust, de kiderült, hogy ez a betegség krónikus”.

Alekszijevics nemcsak számára, hanem a belorusz kultúra, és „örökké présben őrlődő kis hazája”, Fehéroroszország számára is elismerésnek nevezte csütörtöki minszki sajtótájékoztatóján, hogy idén neki ítélték oda az irodalmi Nobel-díjat, az ellenzéki író ugyanakkor azt is mondta, nem szabad engedményeket tenni a totalitárius hatalomnak.

Szvetlana Alekszijevics nemcsak a fehérorosz elnök, Aljakszandr Lukasenka, hanem Vlagyimir Putyin orosz államfő kemény hangú kritikusa is: nem egyszer élesen bírálta Oroszországot az ukrán válságban játszott szerepe miatt. Mint mondta, szereti az orosz világot, „a jót és a humanistát” – az eltűnőben lévő balettet, a zenét és az irodalmat –, de ki nem állhatja „Sztálin és Putyin Oroszországát”, amelyben a lakosok „86 százaléka örül, hogy emberek halnak meg Kelet-Ukrajnában, nevet az ukránokon, és azt hiszi, hogy erővel mindent meg lehet oldani”.

A Svéd Akadémia állandó titkára, Sara Danius „nagy és innovatív” íróként méltatta Alekszijevicset. Az írónő szerinte meghaladta az újságírás kereteit és új irodalmi műfajt alkotott, amely magán viseli a kézjegyét. Sara Danius szerint Alekszijevics csaknem negyven évet töltött a volt Szovjetunió népei, a szabad életre képtelen „homo sovieticus” tanulmányozásával, „feltérképezte a szovjet és a posztszovjet emberek lelkét”. Munkái nem pusztán a történelemről, hanem „valami örökről” szólnak, az örökkévalóság pillanatképei.

Arra a kérdésre, hogy a díjazott kiválasztásánál közrejátszott-e a politika, Sara Danius kijelentette: „az egyetlen, ami a Svéd Akadémiának számít, az az írói kvalitás, és Szvetlana Alekszijevics bőségesen rendelkezik ezzel”.

Szvetlana Alekszijevics 1998-ban megkapta a Lipcsei Könyvvásár díját, egy évre rá a Herder-díjat, 2013-ban pedig a német könyvkiadók és könyvkereskedők egyesülésének Békedíját. Könyvei 19 országban jelentek meg, három színdarab és 21 dokumentumfilm forgatókönyve is fűződik a nevéhez.

A Nobel-díjat az alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján, december 10-én rendezett ceremónián veheti át. Az elismerés mellé 8 millió svéd korona (266,3 millió forint) is jár.

MTI

ÚKP 2019/4. (LEGFRISSEBB LAPSZÁMUNK OLVASÁSÁHOZ KATTINTSON A KÉPRE!)

 

UKP 2019 12 hatter