Napjaink legfontosabb filozófiai kérdése, hogy miként válhatunk képessé megőrizni az élet létezésének feltételeit a Földön – fogalmazott az MTI-nek adott csütörtöki interjúban Jostein Gaarder norvég író, aki a 23. Budapesti Nemzetközi Fesztivál díszvendégeként érkezett Magyarországra.

A Sofie világa, A kártya titka, a Vita Brevis és a Tükör által homályosan 63 éves szerzőjének 2013-as Anna világa című regényét a Noran Libro Kiadó jelentette meg magyar fordításban a Könyvfesztivál alkalmából. A történet főszereplője Anna, aki álmaiban saját unokája, Nova életét éli egy olyan Földön, ahol már teljesen tönkretette az élővilágot a klímaváltozás, a déli országokból menekültek tömegei vándorolnak északra élhetőbb körülmények reményében.

A kötet megírásához vezető motivációjáról szólva a norvég író felidézte: amikor néhány évvel korábban újraolvasta a filozófia történetén átívelő Sofie világát, megrendülten tapasztalta, hogy kimaradt belőle korunk legfontosabb kérdésköre.

Mint fogalmazott, számos örök érvényűnek tekinthető filozófiai kérdés létezik, például, hogy mi az univerzum természete vagy hogy létezik-e Isten. Néha új filozófiai kérdések merülnek fel, ha például az emberiség képes lesz intelligens robotokat építeni, fontos lesz a mesterséges és a természetes értelem közötti különbség mibenlétének megértése.

„Ma azonban a legfontosabb kérdés, hogy miként leszünk képesek megőrizni az élet feltételeit a Földön. Ez egy filozófiai, erkölcstani probléma, amely arról szól, hogyan tudunk összefogni és elkezdeni egy teljesen új módon gondolkodni. Ma még nincs válasz erre a kérdésre” – hangsúlyozta Jostein Gaarder, aki elmondása szerint ennek fényében ma már teljesen másként írná meg a Sofie világát.

Hozzáfűzte: az emberiség nagy problémája, hogy noha természetünknél fogva igyekszünk gondoskodni gyermekeinkről és unokáinkról, a 7-8 generációval utánunk élő személyekért érzett ugyanilyen mértékű felelősség nem velünk született képesség. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne is lehetne mindezt megtanulni.

„Olyan ez például, mint megtanulni egy másik nyelvet. A beszéd képessége mélyen emberi sajátosság, ugyanakkor nem tud mindenki magyarul. De bárki megtanulhatja” – fogalmazott Jostein Gaarder, hangsúlyozva, az Anna világában igyekezett úgy írni erről az etikai kérdésről, hogy közben ne vádolhassák erkölcsi bíráskodással, moralizálással.

A klímakutatás legfontosabb eredményeit nyomon követő norvég író úgy vélte, ugyan napjainkban „néma forradalom” zajlik a környezetvédelem terén – például jelentősen csökken a napelemek előállításának költsége, egyre több a megújuló energiaforrások jobb kihasználását célzó erőfeszítés –, a valódi megoldáshoz a politikai döntéshozatalra is szükség van. „Mélyen hiszek abban, hogy az adózás lehet a kulcs. Ma egyszerűen túl olcsó a környezetet szennyezni, például repülővel utazni” – jegyezte meg.

Jostein Gaarder arról is beszélt, hogy önmagát alapvetően optimistának gondolja, azért is, mert a pesszimizmust mélyen erkölcstelen magatartásnak tartja. „A pesszimizmus a felelőség elutasításának egy módja. Nagyon egyszerű pesszimistának lenni, könnyű azt mondani, hogy tehetünk bármit, minden úgyis a pokol felé tart” – fűzte hozzá, kiemelve, hogy a pesszimizmus és optimizmus között egy harmadik etikai kategória is létezik, a remény.

„A remény azt jelenti, hogy küzdened kell azért, amiben reménykedsz” – fogalmazott Jostein Gaarder, aki a Föld napján, pénteken az Etika a jövőért címmel tart előadást a globális felmelegedés veszélyeiről a Millenáris parkban, az Osztovits Levente-teremben.

A könyvfesztivál díszvendége az általa ismert magyar szerzők közül az MTI-nek kiemelte Dragomán Györgyöt, akinek A fehér király című regényét nemrég olvasta norvég fordításban. „Dragomán olyan kelet-európai szerzőkre emlékeztet, mint Kafka vagy a lengyel Gombrowicz. Nagyon tetszett, ahogy a regényben egy 11 éves fiún keresztül tapasztaljuk meg a világot, miközben sokkal többet megértünk belőle, mint ő maga” – méltatta a magyar írót.

Jostein Gaarder két első novelláskötete 1982-ben és 1986-ban jelent meg, amelyeket gyermekkönyvek követtek 1987-ben és 1988-ban. A nemzetközi ismeretséget a Sofie világa című, 1991-ben megjelent művével szerezte meg. A művet 60 nyelvre fordították le és több mint 30 millió példányt adtak ki belőle.

A norvég szerző a környezetvédelem és az emberi jogok területén is gyakorta felszólal. 1997-ben feleségével együtt megalapította a 100 ezer dollárral járó Sofie-díjat, amelyet 2013-ig, a díj pénzhiány miatti megszüntetéséig olyan személyek vagy szervezetek kaphattak meg, akik sokat tettek a környezet védelméért vagy az elmaradott régiók fejlesztéséért.

Történeteit sokszor gyermeki szemszögből írja, érzékletesen bemutatva az élet dolgaira történő rácsodálkozást. Jellemző stílusjegye az elbeszélősíkok ötvözése, valamint az élet nagy rejtélyei iránti mesterkéletlen érdeklődés. Nem csupán szépirodalmi munkásságáról ismert, de teológiai, filozófiai és gyermekkönyv-szerzőként is termékeny írónak számít. 2005-ben lovaggá ütötték, ugyanebben az évben a Dublini Egyetem (Trinity College) is díszdoktorai közé fogadta.

MTI – Fotó: Koszticsák Szilárd