05 szept., 2019 Könyvünnep a budai Várban

Az idei rendezvényen a 30 éve elhunyt Márai Sándorról emlékeznek meg

More
26 aug., 2019 Borbándi – 100

Konferencia Borbándi Gyula születésének 100. évfordulója alkalmából

More
21 aug., 2019 Átadták a kinai könyvszakma legrangosabb díját

 Tizenöten – köztük Kocsis András Sándor, a Kossuth Kiadó elnök-vezérigazgatója – nyerték el a díjat

More
25 jún., 2019 47. Tokaji Írótábor

2019. augusztus 15–18.

More

Interjú

90. Ünnepi Könyvhét

A könyvheti pavilonok a Vigadó és a Március 15-e tér közötti sétányt fogják benépesíteni. Az egymással szemben sorjázó standok mintegy „könyvutcában” várják majd az érdeklődő nagyközönséget. Nem kis feladatot jelent a számunkra, hogy osszuk el a standokat, a napernyős asztalokat és székeket a korzón, hogy az ott folyó dedikálások ne zavarják a zavar-talan közlekedést. A kiemelt, kígyózó sorokat vonzó dedikálásokat a Vigadótérre szervezzük, ahol szép idő esetén lehető-ségük lesz az arra sétáló embereknek fűre terített pokrócokon megpihenni.

Gál Katalint, az MKKE elnökét
Lafferton Kálmán kérdezi

Kritika

Konzervatív alapvonalak

A „diáklázadások (1968)” szócikk [Holczhauser Vilmos] azon túl, hogy az egész ’68-as jelensé-get egy hamis „mítosznak” bélyegzi, nem fárasztja az olvasót – e konzervatív szempontból szerintem rendkívül fontos – esemény árnyaltabb értelmezésével. Mindenesetre a Magyar politikai szótár a 21. századi magyar konzervatív eszme-rendszernek az értelmezési kereteit megadja, s ezzel jelzi a baloldalnak, hogy ennek a fogalom-használatnak nagyon is lenne tartalma, ugyan-akkor jelzi a jobboldalnak, hogy ez a politikai hagyomány nem merül ki a populista hatalompo-litikában. A kötet a Barankovics Alapítvány és a Polgári Magyarországért Alapítvány támogatá-sával, 95 szerző és közreműködő éveken átnyúló nagy munkájával készült.

Takács Dániel könyvajánlója

Tudósítás

Brutálisan élünk

A kétezres évek elejének Magyarországa számomra már a kiábrándulás nagy időszaka volt – a rendszerváltozás nagy várakozására következően. A szereplők, ha akarom, behelyettesíthetőek akkori közszereplőkkel, de nem ez volt számomra a lényeges. Fel akartam mutatni, hogy hova kerültünk. Ehhez kellett – akkor – az aktualizálhatóság lehetőségét megteremtenem. Az egervári bemutató közönsége nyüszített a röhögéstől – és a fájdalmas fölismerésektől. Ma már nem írnék ilyesmit. Olyanokat írnék, mint a Debrecenben most bemutatott unferlédi. Brutálisan élünk. Brutálisan nem élünk. Nincs kedvem nevetni. Sem nevettetni. Legfeljebb a gyerekeket.

Zalán Tibort kérdezi Koncz Tamás

2019. III. szám

Könyvheti katalógus